De nézzük sorban, hogyan is történt az eset!

A vasárnapi napnak hatalmas harci kedvvel vágott neki az Opel Dakar Team kettõse, és magát az ominózus szakaszt is nagyon élvezték a fiúk.

„Kétszer kicsit túlcsúsztunk, de alapjában véve nagyon jól éreztük magunkat. A cél után húsz méterrel azonban volt egy árok, amibe körülbelül 160 km/órás sebességgel érkeztünk meg. Megdobta a kocsi hátulját, és onnantól kezdve csak pörögtünk. Igyekeztem arra koncentrálni, hogy a kezem az autón belül maradjon, de miután az ajtó az elsõ szaltónál leszakadt, a másodiknál sajnos kiért a könyököm és kiugrott a vállam. De szerencsére nincs ennél komolyabb baj, és az orvosok szerint három hét múlva már ez is rendben lesz” – tette hozzá Szalay.

S hogy miként látta mindezt Bunkoczi László a jobb oldali ülésbõl?

„Olyan gyorsan lezajlott az egész, hogy megijedni sem volt idõ – igaz, az az idõszak, amíg forogtunk a levegõben olyan volt, mintha lassított felvételen néztem volna, és nagyon vártam, hogy legyen már vége. A gödör nem volt jelezve az itinerben, megdobta a kocsi hátulját, és elõbb elõre, majd oldalra bukfenceztünk, végül pedig a menetiránynak háttal az útra estünk vissza, négy kerékre. Akik látták, azt mondták, hogy valami nagyon magas nehézségi fokú tornamutatványt adtunk elõ, és nézni is rossz volt. Sohasem estünk még ekkorát, szinte csoda, hogy a Mokka így megvédett minket, viszek mindjárt egy tálca sört a fiúknak, akik építették. Hatalmas dolog, hogy abból a szemlátomást nem autó formájú jármûbõl mi így kiszálltunk” – nyilatkozta Bunkoczi László.

Ugyanitt a lengyel Off-roadsport csapat autója is majdnem borult.