Melós napon van túl a Szalay Balázs, Bunkoczi László kettõs. A tizenegyedik Dakarját teljesítõ pilóta a régi szép idõkben érezhette magát, amikor éjszaka mászta a dûnéket úgy, hogy a navigátora elõtte sétált, nézte, hogy merre menjenek.

A páros még így is (ez kisebb csoda) az 59. helyen fejezte be a szakaszt, s az egyik utolsó volt, aki még ki tudott jönni – a többiek a dûnék között éjszakáztak, ha jót akartak maguknak. A Copiapó–Copiapó hurokszakasz végén ugyanis olyan hatalmas dûnék állták a versenyzõk útját, amelybe még a tapasztalt pilótáknak is beletört a bicskájuk.
De menjünk sorban!

A kettéosztott szakasz elsõ részén száz kilométerig értékelhetetlen volt az Opel Dakar Team szelektívje – már legalábbis abból a szempontból, hogy a páros nem tudta a saját tempóját autózni, ugyanis akkora por volt elõtte, hogy szinte semmit sem látott. Az utolsó harmincon aztán megjött az oldalszél (nagyon hálásak voltak érte), s akkor kezdõdött Szalayék számára a verseny. A magyar páros a 23. helyen zárta az elsõ rész-szakaszt, s a sikertörténet folytatódhatott volna a dûnék között.

„Nagyon nehéz szakasz volt. A homokkõ hegyek lefelé jövõ oldalán olyan letörések voltak, hogy alig lehetett róluk lejönni. Az autó négy kerékkel csúszott lefelé, s a dûne alján sem lehetett lendületet venni, mert ott is törés volt, úgyhogy lassan leereszkedtünk, majd vettünk egy lendületet, de persze azzal nem ment fel az Antara a csúcsra. Úgyhogy ledöntöttük az autót, de fogalmunk sem volt, mi van ott. Visszatért a régi érzés, hogy éjszaka botorkálunk a dûnék között, keresünk egy halvány fénypontot a horizonton. Ezt azért annyira nem szeretem” – vallotta be Szalay.
S ez a helyzet azért állhatott elõ, mert húsz kilométerrel a cél elõtt az autóban eltört a jobb hátsó féltengely. Szalay és Bunkoczi ment felfelé a dûnén, a pilóta kapcsolt egy egyest, amikor az autó megállt. Elõször azt hitték a kuplung ment tönkre, de aztán kiderült, hogy féltengelytörés.
„Nekiálltam kicserélni a féltengelyt, Laci meg közben visszament a pálya azon szakaszára ahol a legtöbben átmentek a dûnén, nehogy Darázsi Zsoltiék elkerüljenek minket. Aztán kiderült, hogy az egyik csavar menetét teljesen megette a homok, úgyhogy egy kisreszelõvel – alig volt nagyobb egy körömreszelõnél – elkezdtem menetet reszelni. A végén aztán, ahogy már említettem, jött a sötétben botorkálás.”

A csapat versenykamionja, a Darázsi Zsolt, Hoffmann Péter, Vörös Ferenc trió a dûnék között éjszakázik és reggel folytatja az útját, amikor felkel a nap. Így látta a legjobbnak a csapat.