Belecsaptak a lecsóba, de úgy igazán. Nem elég, hogy a pályák olyan dobálósak voltak, hogy menet közben a versenyzõk fogából majd’ kiesett a tömés, a fû alatt az sem látszott, hogy gödör van-e vagy csak az árnyékok ijesztgetnek.

Az Admiral Rábaköz-kupán, amely a tereprali országos bajnokság második futama, szombatra 4 szelektív szakasz (összesen 165 kilométer) volt a penzum a párosok számára, amelybõl az Opel Dakar Team kettõse, Szalay Balázs és Bunkoczi László hármat megnyert. Ennél többet aligha tehetett a sikerért – nem is kellett, hiszen ennek köszönhetõen vezet az összetettben a nemzetközi és a magyar értékelésben is –, pedig kalandok aztán erre a napra is jutottak bõven.

„Az elsõ szakaszon eltévedtünk, pont ugyanott, ahol tavaly is. A nagy balos helyett kicsit mentem balra, ami miatt a GPS szerint elvesztettünk egy perc huszonnégy másodpercet. A Opel azonban tökéletes volt, éreztem benne az erõt. A második szelektívet sem úsztuk meg kaland nélkül: az egyik kanyart alig tudtuk bevenni, mert a belsõ íven egy kõ megütötte az autó bal elejét. Nagy hanggal járt, azt hittem, defektet is kaptunk, de szerencsére a gumik jól bírták a kiképzést” – mondta Szalay Balázs az elsõ kör végén.
Akkor már tetemes elõnnyel vezetett a magyar vetélytársak elõtt, s több mint két perccel megelõzte a második helyezett Porizeket is, a magyar riválisok pedig messze mögötte voltak, mert gondokkal küszködtek (Korda defektet kapott, Fazekas egy vizesárok foglya volt, majd kiütött egy fabódét).

A második körre tovább gyorsultak Szalayék.
„Délutánra egyre jobban belelendültünk: már ralisan, keresztben érkeztünk a kanyarokba – folytatta a magyar bajnoki címvédõ Szalay. – A vasárnapi utolsó szakaszon a rajt után tíz kilométerrel kiestem egy kicsit a ritmusból. Élveztem az autózást, de nem volt fogcsikorgatás. Ahhoz képest négybõl három szakaszt megnyertünk, ami elég jó… Ezek után nem lehet más célunk, mint megnyerni a versenyt és természetesen mivel maximalisták vagyunk, az összes szakaszon állni fogok a gázon.”

Várkonyi Andreát és Laklóth Aladárt talán némiképp meglepte, hogy már nem lepõdik meg semmin. Azon sem, hogy a vetélytársak idõnként a szélrózsa minden irányából érkeznek, sõt, azon sem, hogy valaki elrajtol mögülük, és egyszer csak érkezik szembõl, a váratlan gödrökrõl és ugratókról már nem is beszélve. „A mai nap tanulsága: van élet az agyhalál után. Nagyon jókat mentünk, tényleg, de borzalmasan fárasztó nap volt. Egyrészt azért, mert ehhez hasonló terepen még nem mentem. Az erdõben ugyanis a fû alatt nem látja az ember, hogy gödör van elõtte, vagy csak árnyék, úgyhogy az útra is nagyon kellett figyelni, meg arra is, amit Aladár mond, hiszen az itinerben harminc-ötven méterenként jött egy új jel, tehát volt információ bõven…”

A második körre Várkonyi Andiék is jelentõsen felgyorsultak, talán annak köszönhetõen is, hogy az elsõ, 36 kilométeres szakasz a csinos híradós kedvencévé vált, nemcsak a kapuvári pályák tekintetében, hanem az összes közül, amelyen eddig autózott. „Volt minden: fû, sár, rét, erdõ – szûk kanyarok, széles utak, nyulak, õzek, fácánok. És a legfontosabb: nem volt autógyilkos a terep. A második szakaszon elõjöttek a pénteki rossz emlékek,  amikor a futómû miatt össze-vissza csúszkáltunk. Ehhez képest azonban nem is volt annyira utálatos, és megint rengeteget tanultam. Ez a nap amúgy navigátor szempontból is emberpróbáló volt, de Aladárnak nem okozott gondot. Hihetetlen, mennyire precíz, mennyire tud figyelni mindenre, s közben még engem is tanít, hogy mit csináljak. Összességében pozitívan zártuk a napot…” – mondta Várkonyi Andrea. Pozitívan bizony! A magyar értékelésben a páros az ötödik helyen áll, a kis kategóriában pedig harmadik.

Az Opel Dakar Team kamionos egységének ezen a napon sajnos mindössze egy szelektív szakasz jutott.
Pedig a sivatagi show-t jó néhányszor megjáró Darázsi Zsolt már bemelegítésnek remek idõt száguldott. Annak ellenére gyõzött le ismét több mint egytucatnyi versenyautót, hogy ezeket a pályákat nem igazán az afféle monstrumoknak találták ki, mint amilyen a MAN.”Nem mondom, hogy az erdõben nem volt szûk az út, a faágak középmagasságban lógtak be, ennek ellenére nagyon élveztem a száguldást, helyenként jó ralis volt – feküdt a stílusomnak, ez az eredményen is meglátszott. A szakasz végénél azonban már éreztük, hogy gond van: a kerékfújó rendszer külsõ szelepe telement sárral, ami folyamatosan eresztette le a kerekeket. Hirtelenjében nem tudtuk megoldani a problémát, de kitisztítottuk a rendszert és vasárnap folytatjuk a száguldást kihasználva a forfait-szabály adta lehetõséget” – mondta Darázsi Zsolt, akinek ezúttal Schreiner János diktálta az itinert, a pilóta szerint éppen annak megfelelõen, ahogy õ kérte. Új volt számára az élmény, mert bár raliban már kipróbálta magát, az azért mégsem olyan, mint egy kamion.

„Annyit változtattunk a péntekhez képest, hogy az egy felkiáltójeles részeket már be sem mondtam – viccelõdött Schreiner János, ami magyarra lefordítva azt jelenti, hogy a kissé veszélyes szakaszokon teligázon száguldott a MAN-legénység. – Számomra hatalmas élmény volt a kamionozás: különbözik minden eddigi tapasztalatomtól. Nagyon örülök neki, hogy aktív résztvevõje lehettem egy ilyen versenynek.”
A Kapuvár környéki viadal vasárnap 3 szelektív szakasszal ér véget.

ADMIRAL RÁBAKÖZ-KUPA, AZ OB 2. FUTAMA
Abszolút sorrend 5 szelektív szakasz után (a magyar értékelésben): 1. Szalay Balázs, Bunkoczi László (Opel Dakar Team, Opel Antara RR) 2:29:37, 2. Korda Erik, Tóth György (Korda Racing, Nissan Pickup) 22:57 p h., 3. Varga Imre, Hujber Imre (Varga Racing, Nissan King-Cab) 28:03 p h., …5. Várkonyi Andrea, Laklóth Aladár (Opel Dakar Team, Opel Antara) 1:00:10 óra h.