Az oroszországi verseny után az olaszországi több szempontból is nagy váltást jelentett: kellemes tavaszi idõ fogadott minket és a csapat két taggal is bõvült. Természetesen most sem csalódtam, Benik Balázs és Lukács Josi nagyon jófejek és közvetlenek, úgy látszik ez mindenkire jellemzõ, aki benne van ebben az autósportban! :-). Az Italian Baja helyszíne Pordenone, ez a város nagyon közel fekszik Velencéhez, ahová életemben elõször most juthattam el. A pompás épületeken látszik a gótikus és barokk hatás, láthattam a híres Sóhajok hídját, a Dózse palotát, a Szent Márk téri galambokat, lenyûgöztek a hangulatos szûk utcák, a csatornák, ahol gondolával közlekednek…Teljesen másképp képzeltem el ezt a várost és sosem vágytam ide, de most elhatároztam, hogy még az idén visszajövök!

A versenynapokat végig izgultam, nagyon szurkoltam a fiúknak, ráadásul most még jobban bele tudtam élni magam, mint legutóbb, mert több olyan helyszín volt, ahonnan követni tudtuk a fiúkat, nagyon látványos volt! A Benik- Bunkoczi páros sajnos kiesett már az elsõ napon, de ez volt Balázs elsõ alkalma terepen és a képességeit ismerve biztos vagyok benne, hogy legközelebb sokkal jobban teljesít. A Szalay-Lukács páros viszont az 5. helyen végzett az 51 fõs mezõnyben J, ennek nagyon örültem! A vasárnapi díjátadón büszkén álltam Antara mellett, míg a fiúk megkapták a kupát és a jól megérdemelt hangos tapsot. A fotót már el is kértem.

A hétvégén végre egy magyarországi helyszínre látogatunk, Mohácsra. Észrevettem, hogy egyre lelkesebben várom a következõ alkalmat, alig várom, hogy a dobogón láthassam a fiúkat!