Szalay Balázsnak és Bunkoczi Lászlónak nem volt túl könnyû az utóbbi két éjszakája – de ez esetben az általánosítás sem hiba: ugyanez elmondható az egész mezõnyre. Az utóbbi két napon ugyanis erõs szél fúj a Szaharában, amely éjszakánként felerõsödik. És hiába van mindenkinek saját sátra, nem könnyû úgy aludni, hogy az ember fejére rátapad a sátor anyaga. Konkrétan nem is lehet levegõt kapni tõle…

Szóval Szalay az elmúlt két éjszakát úgy töltötte, hogy miközben aludt, a keze a homlokán volt, és a könyökével támasztotta a sátrat. Nem túl kényelmes pozíció, de így legalább tudott lélegezni. Igaz, hogy nem levegõt, hanem többnyire port (mert persze a finom szemcsék áthatolnak a sátor anyagán, és belül kavarognak tovább), de alvás közben, fõleg ha fáradt az ember, ez kevésbé zavaró.
Reggel annál inkább, amikor az ember a szemébõl, fülébõl és orrából legalább fél kiló port vakar ki, hogy emberi formája legyen, mielõtt elindul reggelizni.
A reggeli egyébként pénteken nagyon kiadós volt: hatalmas adag tojásrántottát hozott el az étkezõsátorból, néhány szelet sonkát, és desszertnek még néhány palacsintát – persze mogyorókrémmel, ahogy kell. Az Opel Antara pilótája tudta, hogy kell az energia, hiszen a Dakar rally leghosszabb szelektív szakasza várt a mezõnyre pénteken, amely ráadásul az egyik legnehezebb is.