Az Opel Dakar Team párosának tagjait arról kérdeztük, mi változott az elmúlt idõszakban, miként változott a sportág? 

„Attól függ, milyen idõintervallumra tekintünk vissza… – vetette fel az Opel Mokka pilótája, Szalay Balázs. – Ha a kezdetekre, akkor rengeteget változott, mert már nem félve megyek neki a dûnéknek, nem azzal a gondolattal a fejemben, hogy vajon errõl lejövök, vagy fennmaradok. Amikor a kezdet kezdetén ez járt a fejemben, általában fenn is maradtam. Az utóbbi években azonban már sokkal magabiztosabban megyek fel egy-egy homokhegyre, s ez nyilván a sok versenyzésnek, a rengeteg tapasztalatnak és az autó erejének, mûszaki állapotának is köszönhetõ. Most már nem cidrizek felfelé menet, sõt, fölfelé is tudok gázt adni és gyorsulunk is. Ezért aztán nem félek a Góbitól, hanem alig várom, hogy ott legyünk”

S hogy mennyit változott a navigáció? Errõl Bunkoczi Lászlót faggattuk: 

„Inkább a tempónk változott. Alapvetõen sokkal gyorsabban megyünk, mint 2004-ben – persze, a topcsapatok meg még többet gyorsultak, de hát mi nem ebbõl élünk, õk meg igen – mondta az Opel Dakar Team navigátora. – Szóval magunkhoz képest sokat gyorsultunk, és magunkhoz képest nõttek az elvárások is. Mostanság sokkal jobban szégyellem magam egy-egy eltévedés után, mert annak idején legalább megvolt magam felé az a mentségem, hogy nincs még olyan sok tapasztalatom, nem mentem még olyan sokat. De most már rohadt sokat mentem, így sokkal rosszabbul esik, ha elrontok valamit. Márpedig ez az a mûfaj, amiben szinte elkerülhetetlenül belefut az ember egy-két hibába. Az itiner is sokkal pontosabb lett. A technológia fejlõdését a versenyrendezõk is felhasználják – a mûholdak korában valamivel könnyebb tájékozódni, pályát írni.”