Újabb nagy erõpróba, újabb rettenetes hosszú szakasz a kegyetlenül száraz Atacama-sivatagban. Túlzás lenne azt állítani, hogy a pihenõnap óta könnyebb dolguk van a dakarosoknak, mert nincs.

Elég ha csak azt nézzük, hogy 508 kilométeres volt a hétfõi szeletkív szakasz, s ha ehhez még hozzávesszük, hogy mindez úttalan utakon zajlott, s hogy már az élen rajtoló motorosoknak is olyan puha volt a homok, hogy alig tudtak átmenni egy-egy dûnén, akkor megérthetjük, miért voltak iszonyatosan fáradtak, s néhányan kissé ingerültek a célban.
Persze, a gyõztesek sohasem ingerültek, így Marc Coma és Nasser Al Attiyah is megeresztett egy fáradt mosolyt, Cyril Despres és Carlos Sainz azonban már korántsem volt ennyire boldog.
De menjünk csak szépen sorjában!

A motorosoknál az történt, hogy Chaleco López és Cyril Despres szépen elrajtolt, majd õket kettejüket viszonylag hamar utolérte a dobogóért küzdõ trió harmadik tagja, Marc Coma, s attól kezdve így mentek együtt hárman a cél felé.
Ez Comának jött a legjobban (s nyilván ez taktika is volt a részérõl), hiszen õ rajtolt a legkésõbb, nem kellett mást tennie, csak emezek nyomában lenni, ahhoz, hogy tovább növelje elõnyét az összetettben. Megtette, örült neki.
„Nagyon örülök ennek az eredménynek, a tegnapi, problémás nap után meg aztán pláne…” – mondta Coma a célban.
Despres persze nem volt felhõtlenül boldog:
„A gyors részeken Chaleco ment elöl, a dûnék között én. Együtt motoroztunk hárman, de ez egy ilyen játék. Kicsit olyan, mint a kerékpárban, néhány versenyzõ rád ragad, mint a pióca és nem lehet levakarni” – mondta a háromszoros Dakar-gyõztes francia, aki persze nem nevezte meg, kire gondol, de ha nem Chalecóra, akkor kitalálhatjuk, hogy Comára, akin így semmit sem tudott hozni, pedig feltett szándéka volt, hogy tovább faragja a hátrányát. 

Az autósok mezõnyében változás történt az élen: Carlos Sainztól átvette a stafétabotot csapattársa, Nasser Al Attiyah. A két kék Touareg sokáig együtt haladt, az utolsó dûnesoron azonban Nasser némi egérutat szerzett, és végül nem is kevéssel gyõzte le a kétszeres ralivilágbajnok spanyolt.
„Sokáig együtt mentünk Carlosszal, de az utolsó dûnés részen megléptünk, vele pedig nem tudom mi történt. Szeretem a pályának ezt a szakaszát, már korábban is szimpatikus volt, most is jól mentünk rajta. Nagyon boldog vagyok, hogy nyertünk, és hogy vezetünk” – mondta Al Attiyah.
Nos, néhány perc múlva az is kiderült, mi történt Sainzcal: kétszer is elakadt, de úgy, hogy mindkétszer ásnia kellett… Dúlt-fúlt a célban – a fegyelmezettség szobrához nem õt kérték volna fel modellnek.
„Remélem ez volt a legrosszabb napunk a Dakaron. Kétszer is elakadtunk a homokban és mindkétszer ásnunk kellett. Néha jól mennek a dolgok, máskor meg nagyon rosszul. Ennek ellenére muszáj észnél lennünk, és támadnunk kell. A verseny összes szakasza kemény és hosszú, meglátjuk, mit tartogat még nekünk. Veszítettünk néhány percet, de a viadalnak még nincs vége…” – mondta Sainz.
Nála is rosszabbul járt Stéphane Peterhansel, akit nemrég még az egyik legfõbb esélyesnek tartottak: az utóbbi napokban azonban nagyon rájárt a rúd. Folyamatos defektek sújtották – valamit nagyon nem találtak el a BMW-nél, mert ennyi defektet még életében nem szedett össze a Mr. Dakar becenévre hallgató francia, pedig versenyez már vagy húsz éve… Peternek amúgy hétfõn végleg elúsztak a gyõzelmi esélyei, több mint egy órát kapott az éllovas kataritól, úgyhogy most már esélytelen a végsõ sikerre, de még a dobogó is kérdéses. Ugyanis az összetett harmadik helyrõl is letaszíttatott az elsõ dél-amerikai Dakart megnyerõ Giniel de Villiers vette át tõle a bronzos pozíciót.