Szalay Balázs a homok után most havon tette próbára magát, bár egyelõre nem versenyzõként, csak utasként, méghozzá az Iditarod, a világ leghíresebb és legnehezebb kutyaszán versenyének rajtja elõtt Alaszkában. Az Opel Dakar Team pilótája nem vált profilt, viszont beszámolt elsõ napi élményeirõl.
„Mínusz 34 fok. Aligha tudja elképzelni bárki is, hogy ez mit jelent, anélkül, hogy kipróbálta volna. Ennél rétegesebben már nem lehet felöltözni, ennél több ruhát sem tudunk magunkra húzni, s bár szinte csak a szemem és az arcom egy részlete látszik ki a ruhából, így is rettentõen fázom. Reggel az autó kormányát is csak kesztyûben tudtam megfogni, s akkor átfutott az agyamon, milyen lehet a hajtóknak a vadonban éjszakázni a kutyákkal, ilyen borzalmas hidegben.
Persze, a röpködõ mínuszok nem tántorítottak el minket, hiszen az Iditarod, a világ leghosszabb és legnehezebb kutyaszán-versenyének rajtjához igyekeztünk. Alaszkában hatalmas esemény ez, az ünnepélyes rajt fesztivál-hangulatban zajlik, a város apraja-nagyja ott áll a pálya szélén, pedig ezen a szakaszon semmi sem múlik, még a rajtsorrendrõl sem dönt, mint nálunk a terepraliban a prológ.
A hajtókat óriási tisztelet övezi errefelé, bárhová megyünk az Iditarod-feliratos kabátunkban, mindenki nagyon kedves és nagyon kíváncsi, hogy honnan jöttünk, melyik versenyzõnek drukkolunk. A rajt utáni 17 kilométeres szakasz egyébként abból a szempontból is nagyon érdekes volt, hogy lehetett licitálni a helyekre, és be lehetett állni a szánkóba a hajtó mellé – volt aki mellett kétezer, más mellett hétezer dollárért kelt el a hely a szánban.
Én még a rajt elõtt próbáltam ki a kutyaszánozást: beálltam Balogh Ottó, az elsõ magyar Iditarod-induló mögé a szánba, és õszintén megmondom, lenyûgözõnek tartom, hogy ezek a versenyzõk 1700 kilométert tesznek meg a szánokkal ilyen idõjárási körülmények között. Ráadásul a tavalyi gyõztes Dallas Seavey mesélte, hogy néha még hóviharok is vannak, ami nyilván tovább nehezíti a dolgukat. A tempó nekem nem elég gyors, de nyilván máshoz szoktam és nyilván a legfontosabb szempont, hogy a kutyák végigbírják a távot.
Nagyon sok párhuzamot találtam egyébként a kutyaszán-verseny és a sivatagi maratoni viadalok között azon felül is, hogy mindkettõ a kitartásról szól, és minden tiszteletem a hajtóké, és Balogh Ottóé, egyelõre azonban nem váltok profilt, maradok a gyors autóknál és a sivatagi klímánál.”