A Dakar során átlagosan három-hat órát alszik naponta, már a kamion és az autó hangjából tudja, hogy a jármûnek mi baja lehet, és nem habozik, ha meg kell állni segítséget nyújtani a verseny során, hiszen amellett, hogy gyors legyen, ez (is) a dolga. Darázsi Zsolt az Opel Dakar Team versenykamionjának pilótája.
Az MAN-versenykamion, amelyet vezet, másfél-kéttonnányi alkatrésszel van tele. Maga a versenygép 6-7 tonna – az összesen kilenc.
„Ehhez képest a világverõ Kamazban alig van tartalékalkatrész, míg az én kamionom 450 lóerõs volt fénykorában, a Kamaz 800 és 1200 között van, és hát nyomatékban is jobban állnak az oroszok. Olyan ez, mintha egy Zsigulit hasonlítanánk össze egy Ferrarival…” – mondta Darázsi Zsolt, aki jövõ januárban Szalai Norbert és Vörös Ferenc társaságában vág neki a világ leghosszabb terepraliversenyének.
S bár a technikai háttért nem kifejezetten alkalmas rá (már csak a pótalkatrészek mennyiségébõl adódóan sem), Darázsi általában mégis ott vitézkedik a legjobbak között, s vannak igazán kiemelkedõ részeredményei. Például egy szakasz-negyedik hely még az afrikai Dakar-korszakból.
„Az egyik szakaszon, még Afrikában álltunk a második helyen is, de Balázsék autójának pont lett valami baja, úgyhogy meg kellett állnunk segíteni. Persze, utána fájt egy kicsit a szívem, de igazából azért vagyok ott, hogy segítsek, benne van a pakliban, hogy fel kell áldozni egy jó részeredményt azért, hogy a versenyautó is ott legyen a napi célban. Aki ezt nem fogadja el, ne üljön be egy kísérõ versenykamion volánja mögé” – mosolyog Darázsi, aki a rutinos dakarosok közé tartozik.
S nemcsak a sivatagot ismeri, hanem a jármûveket is, hiszen õ az egyik legrégebbi tagja az Opel Dakar Team szervizcsapatának. „Elég jól ismerjük az autót és a kamiont is, általában már a hangjából nyolcvan százalékos biztonsággal tudjuk, hol lehet a baj… De persze, az adott területen belül azért mindig megy a totózás” – vallja be.
A Dakaron teljesíti a szakaszokat (a többi versenyzõhöz hasonlóan), majd számára és csapata számára még jön a szervizelés, úgyhogy átlagosan három-hat órát alszik naponta, attól függõen, mennyi meló van az Opellel.
„Amíg tart a verseny, én is pörgök, addig hajt az adrenalin. De amikor vége van, nekem is végem van, nem mûködöm tovább, akkor jön ki rajtam a két és fél hét összes fáradtsága. S hogy miben különbözik a Dél-Amerikai Dakar az Afrikaitól? Dél-Amerikában nyár van a Dakar idején, úgyhogy sokkal puhább, süppedõsebb a homok, amibõl volt már problémám. De ahogy elnéztem másnak is…” – vigyorog, az ásásra utalva. Ami egy kilenctonnás kamion esetében azért nem gyerekjáték…