Avagy aki leküzdötte a havas szerpentint, átvehette a jól megérdemelt kupát. A terepraliszezon hetekkel ezelõtt véget ért, a mezõny azonban még egyszer „összejött”, s a rendezvény az idei bajnokságban megszokott próbákat sem nélkülözte – szombaton estére fehér hótakaró borította a várost, azzal és egy kis „hegymászással” kellett megküzdenie annak, aki el akart jutni a díjkiosztó helyszínére. Ez a feladat azonban már meg sem kottyant az utóbbi hónapok megpróbáltatásai (sárdagasztás, hõség, esõ) után.

A csapatok együtt ünnepeltek , a helyezettek átvehették a jól megérdemelt serlegeiket – az abszolút bajnoki címért járó trófeát a Szalay Balázs, Bunkoczi László Opel-páros vihette haza, amelynek navigátor tagja fogadta a gratulációkat, mivel Szalay az Egyesült Államokban tartózkodik. De azért egy váratlan fordulattal a pilóta is bekapcsolódott a díjkiosztó eseményeibe: skype-on létesítettek kapcsolatot az újdonsült magyar bajnokkal.

„Tavaly is nagyon közel álltunk már ahhoz, hogy megnyerjük a bajnokságot, de akkor lecsúsztunk róla, mert a szénanáthámtól alig láttam a mindent eldöntõ versenyen. Az idén azonban szerencsére már semmi sem jött közbe: miénk lett a trófea. S ha már megkaptuk, szeretnénk is megtartani, mégpedig úgy, hogy jövõre is a lehetõ legtöbb versenyt megnyerjük. Egyébként éppen most néztem meg az egyik legnagyobb amerikai autókiállítást, amelybõl rengeteg ötletet merítettem. Annyi új technikai megoldás van, hogy csak ámultam” – mondta az Opel Dakar Team pilótája, akinek távollétében tehát navigátora, Bunkoczi László egyedül vette át a kategória- és az abszolút bajnoki címért járó kupákat.

„Ha õszinte akarok lenni, kicsit megkönnyebbültem, amikor biztossá vált, hogy miénk a bajnoki cím, ugyanis Korda Erikékkel hatalmas csatát vívtunk egész évben, és el kell ismernem, nagyon gyorsak voltak. Éppen ezért még értékesebb számunkra ez a gyõzelem. Összességében is jó évünk volt, az autónk remekül mûködött, a szervizcsapatunk kitûnõ munkát végzett, a szerelõink odaadása nélkül nem érhettük volna el ezt az eredményt” – mondta Bunkoczi, aki ezek után egy hatalmas serleget nyújtott át köszönetképpen az Opel Dakar Team teljesen meghatott szervizcsapatának.
Nem meglepõ egyébként, hogy a díjazottak többsége a csapatmunkát emelte ki, s a Szalay-féle alakulatnak azért is jár az elismerés, mert nemcsak az idei magyar bajnokot szolgálta ki tökéletesen, hanem még jó néhány dobogóst és helyezettet.

Mindenképpen ki kell emelni a Rónai Péter, Galambos Tamás kettõst, amely az abszolút hatodik helye mellé begyûjtött egy kategória-ezüstöt a C-csoportban, s ezzel nagy álma vált valóra. De említhetnénk Morvai Zoltánt vagy Apáthy Zoltánt is – elõbbi összetett második, utóbbi összetett harmadik lett a D-géposztályban.

Az eseményen a szokásoknak megfelelõen nemcsak a versenyzõket díjazták, hanem az év versenyét is megválasztották: rendkívül szoros szavazás eredményeként (a hírek szerint egyetlen szavazat döntött) a gyulai Prohun 500 lett a „befutó”.

„Az idén két kedvenc versenyem volt, az egyik a gyulai, a másik a mohácsi. Utóbbi új volt a naptárban, és nekem nagyon tetszett, ahogy a környékbeli emberek fogadták a mezõnyt, elsõsorban emiatt tettem le a voksom a futam mellett. Gyula pedig az egyik kedvenc városom, mindig szívesen megyek oda versenyezni – azért is, mert a rendezvény nagyon magas színvonalú” – mondta Szalay Balázs.