Az év vége az értékelésrõl és a jövõbe tekintésrõl, a fogadalmakról szól. Szalay Balázs, az idei magyar bajnok páros pilóta-tagja már értékelt, most a navigátorát, Bunkoczi Lászlót kértük arra, elevenítse fel a 2010-es szezon legemlékezetesebb pillanatait, s nyilván tekintsen egy kicsit elõre is.

„A legjobb pillanat nyilván az volt, amikor magyar bajnokok lettünk, hiszen azzal nagy álom teljesült. Sokat vártunk erre, s tavaly közel is kerültünk hozzá, de közel kerülni talán még rosszabb, mint messze lenni, mert úgy jobban fáj, ha nem jön össze. Az idén azonban szerencsére nem kellett csalódnunk. A hajrában végig vezettük ugyan a bajnokságot, de Korda Erik nagyon gyors volt, majdnem kiénekelte a szánkból a sajtot. Nem sikerült neki, de fogadkozik, hogy a télen elmegy még egy-két énekórára és jövõre még nagyobb fejtörést okoz nekünk” – mondta Bunkoczi László, aki mint pilótája, szintén kiemelte a csapatmunkát, mint a siker egyik fõ tényezõjét.

„Az utolsó, mindent eldöntõ verseny elõtt kimentem a mûhelybe és azt láttam, hogy a fiúk még annál is alaposabban dolgoztak, annál is aprólékosabban átvizsgáltak mindent, mint az elõzõ futamok elõtt, s ez nagyon megnyugtatott. A csapatunk felnõtt a feladathoz és úgy érzem, a Balázzsal való együttmûködésünk is beért” – értékelt Bunkoczi, akinek a 2010-es futamok közül az idényzáró volt a legemlékezetesebb, nyilván az ismert okokból. A gyõri verseny elején megjárták a poklot (Laci szerint az elsõ szakaszra rányomta a bélyegét a hatalmas tét), azután azonban már csak pont annyit kockáztattak, amennyi elég volt a bajnoki cím megszerzéséhez. Visszafogni magát azonban éppen annyi energiába telt a párosnak, mint eszeveszetten száguldani, ha nem volt még egy kicsit nehezebb is… A „ne rohanj, de még érj oda” taktika azonban végül nagyon jól bevált: a Szalay, Bunkoczi kettõs bajnoki címet szerzett az Opel Antara RR-rel.
 
„A Dakaron már megszoktuk, hogy Darázsi Zsolt õrangyalként követ minket, és mindenben számíthatunk rá, s most egy kicsit a Dakaron érezhettük magunkat, hiszen ugyanez volt a helyzet. Amikor gondunk volt, én szétszedtem az autó azon részét, amin javítani kellett, Zsozsó meg jött és kicserélte az alkatrészt” – emlékezett vissza Bunkoczi, s ha már a Dakarról esett szó, nyilván a néhány nap múlva rajtoló viadalról is megkérdeztük: – Az ember a korral annyit változik, hogy megtanulja elfogadni a dolgokat. A kisfiam nagyon örül, hogy itthon maradok – noha a harmadik szava a Dakar volt -, de azért remélem, ez lesz az utolsó itthon töltött januárom, ugyanis szeretnék még Balázzsal jó néhány Dakart teljesíteni. Ez lehetne afféle újévi kívánság is: jövõre megvédeni a bajnoki címünket és a rá következõ januárban rajthoz állni és célba érni a Dakaron – ha ezt most elém tennék egy papíron, szó nélkül aláírnám. Ám addig is, amíg el nem kezdõdik a következõ idény, örülünk annak, ami van, mert bajnoknak lenni hihetetlenül jó érzés…”