A motorosoknak hajnali háromkor csörgött a vekker a Dakar elsõ „igazi” szakaszán – az elsõn, amelyen mért, vagyis szelektív szakasz is volt.

Igaz, hogy addig elérjenek, le kellett gyûrni néhány száz kilométert félálomban, de ez is a sivatagi show sajátja, ez is hozzátartozik a nem mindennapi megpróbáltatásokhoz. S most még pihentek, most még nem hurcolják a puttonyukban a kimerítõ napok fáradtságát. Várható volt, hogy az elsõ szakasz Victoria és Córdoba között azoknak fekszik majd inkább, akik vagy maguk mögött tudnak némi ralis múltat, vagy motokrosszból esetleg enduróból jöttek, ugyanis a technikás pályák ilyen elõképzettséget igényelnek.
 
Amúgy ez azon napok egyike, amikor a motoros és quados, illetve az autós és kamionos mezõny más-más pályán haladt végig, ám a jellemzõik hasonlóak voltak: az esõtõl csúszósak és nagyon technikásak. A motorosoknál született is egy kis meglepetés: a Cyril Despres gyors-szervizeként mûködõ Ruben Faria zsebelte be a szakaszgyõzelmet, megelõzve francia mentorát és persze annak legkedvesebb ellenségét, a spanyol Marc Comát is. „Az elejétõl kezdve jó tempót diktáltam, s ez azért is sikerült, mert a szakasz nagyon hasonlított a portugál pályákra. Nagyon örültem, amikor megtudtam, hogy én voltam a leggyorsabb, hiszen nagyon sok remek pilótát sikerült megelõznöm. No és annak is örülök, hogy a csapattársam, Cyril Despres jó idõt motorozott…” – mondta Faria.

Ami a franciát és a spanyolt illeti: mindketten egyetértettek abban, hogy jó kis bemelegítés volt ez a szakasz, de igazából túl sok mindenrõl még nem döntött. Mindketten remek formában vannak, mindketten remek (amúgy kis túlzással teljesen egyforma) motoron ülnek, úgyhogy jöhetnek a nehezebb napok.

Érdekesség, hogy az esélyesek közül Pal-Anders Ullevalseter máris zûrös szituációba keveredett: húsz kilométer után meg kellett állnia, megjavítani az antennáját. Egy percet veszített miatta. Aztán hozzájött még, hogy tíz éven keresztül 690 köbcentis motoron ült, és végig a rövid féktávjairól volt híres. Most azonban változott a helyzet, s Ullevalseter szerint még tanulnia kell a gyorsaságot a vadonatúj 450-es motoron.

Ha már az esélyeseknél tartunk, ide tartozik, hogy a quados címvédõ Marcos Patronelli nem jutott el az elsõ szelektív szakasz rajtjáig. Persze, csoda is lett volna, hiszen tíz napja még azt írta internetes blogjában, hogy a lábai még nem érintették a földet, de bizakodó. Tudni kell, hogy Patronelli a Dakar elõtt nem sokkal egy teszten mindkét lábában eltörte a szárkapocscsontját, úgyhogy már az is csoda volt, hogy egyáltalán át tudott gurulni a rajtdobogón, vagy hogy elért az elsõ táborig. Persze, nyilván meg akart felelni a hazai közönségnek. Most már testvérén Alejandrón (aki egyébként szintén remek motoros) a sor, hogy megvédje a család becsületét. Az elsõ napon mindenesetre a cseh Josef Machacek nem adott erre lehetõséget – simán megnyerte a szakaszt.
 
Ami az autósokat illeti, õk a viszonylag erõs esõzés miatt a csúszós utakkal szenvedtek a legjobban. Persze nem mindenki. A ralis Carlos Sainz ugyanis azok közé tartozik, akik egyrészt imádják a technikás szakaszokat (no igen, nem véletlenül koronázták kétszer is ralivilágbajnokká), másrészt pedig az esõhöz is hozzászoktak a pályafutásuk során. Ja, és nem utolsó sorban olyan vezetési stílus birtokában vannak, amilyennel kevesen büszkélkedhetnek a világon. A szakaszgyõzelme ellenére sem tartotta azonban könnyûnek a pályát.  „Az esõ senki dolgát sem könnyítette meg, igazán nehéz szakaszon vagyunk túl” – mondta a Matador, akivel mélyen egyetértett Stéphane Peterhansel, aki egyáltalán nem szereti az efféle pályákat. Ki is esett a ritmusból a pálya közepén lévõ hatalmas pocsolyákban, de annyira azért összeszedte magát, hogy behozta a BMW-jét a második helyre. „Olyan volt, mintha tojásokon lépkedtem volna…” – mondta a kilencszeres Dakar-gyõztes. 

A ralis tapasztalatokban szintén bõvelkedõ Nasser al Attiyah arra panaszkodott, hogy a motorja esetleg vizet szívhatott, mert egy kicsit erõtlennek tûnt a szakasz vége felé, de erre a problémára természetesen már a csapatnak kell megtalálnia a megoldást gyõzelmi aspiráns pilótája számára.

Ami az egyiknek elõny, az a másiknak hátrány: Robby Gordon például kifejezetten nem volt hálás az égi áldásért: a kétkerékhajtású Hummerje ugyanis csak szenvedett ezen a terepen: már a szakasz feléig veszített vagy nyolc percet. Nos, aligha így képzelte a kezdést.
 
A kamionosoknál érvényesült a papírforma: Vlagyimir Csagin besöpörte az elsõ szakaszgyõzelmet. Ami viszont meglepetés, hogy Gerard de Rooy számára máris vége a küzdelemnek, ugyanis az egyik bukkanónál alaposan megütötte a gerincét, így gyõzelmi esélyesként a verseny feladására kényszerült.