Sokan szövögettek nagy terveket a januári Dakar-ralival kapcsolatban, a nehéz gazdasági helyzet azonban úgy alakította a dolgok menetét, hogy mindössze egyetlen magyar fiatalember lehet ott versenyzõként a Buenos Aires-i rajtnál, õ pedig nem más, mint Horn Albert, vagy ahogy szinte mindenki ismeri: Berci.

A tereprali iránt rendkívül elkötelezett fiatalember Drazen Curicnak diktálja az itinert egy Mitsubishiben, amelynek a fejlesztésében, átépítésében is jelentõs részt vállalt. Ebbõl bárki könnyen kitalálhatja, hogy Horn Albertnek nem csupán annyi feladata lesz az autóban, hogy megmondja a pilótájának, merre menjenek, hanem az is, hogy szükség esetén (és aki járt már a Dakaron, tudja, hogy szükség mindig van rá) elhárítsa a technikai problémákat.

„A Dakaron a logisztika az egyik legfontosabb tényezõ, de mondhatnám úgy is, hogy a legfontosabb, ami sajnos a mi esetünkben eléggé szegényes, úgyhogy nem lesz könnyû dolgunk. Komáromi Antal egy szervizautóval hoz utánunk néhány alkatrészt és egy francia kamionban (amelynek pilótájával korábban Szalay Balázs is dolgozott együtt – a szerzõ.) is béreltünk helyet, de például tartalékváltónk nincs, mert az már szabad szemmel is jól látható összegbe került volna, amire nem maradt keret. Úgyhogy a titok nyitja: be kell osztani az autót.”
Ezt persze könnyû mondani, de nem könnyû megvalósítani, pláne egy olyan pilótával a volánnál, aki számára egyvalami létezik: a gyõzelem. Arra vajmi kevés esélye van a gyári pilótákkal szemben (s ezzel a technikával), úgyhogy egy-két jó részeredménnyel már elégedett lenne.

„A pilótám, Drazen Curic vérbeli sportember, számára biztosan nem okoz majd problémát a Dakar, inkább visszafogni lesz nehéz. Elméletben ugyanis hiába tudja, hogy vigyázni kell az autóra, amikor ott állunk a rajtvonalon, hirtelen mintha kimenne a fejébõl. Szóval izgalmas lesz. Ami a navigációt illeti, fogalmam sincs, mi okozhat nehézséget, ugyanis semmiféle tapasztalatom nincs ezzel a versennyel kapcsolatban. Persze, beszéltem azokkal, akik már teljesítették a távot, s az egyik legjobb tanácsot Czeglédi Pétertõl kaptam, aki azt mondta: ne félj a bizonytalantól. No igen, a terepraliban a legtöbbször nem tudod merre jársz, improvizálnod kell, úgyhogy ez tényleg kulcsfontosságú. S persze az én feladatom a technika felügyelete, a szerelés is.”