Buenos Airesben ébredtünk, dögfáradtan. Valahogy nem sikerült átállni azonnal, hiszen mintegy 6 óra alvás után kipattant a szemünk. A verõfényes napsütés kiverte az álmot a szemünkbõl. Elõttünk állt még néhány logisztikai kérdés megoldása, majd egy jó 500 km megtétele, de már a versenyautóval.

Még tegnap este szembesültünk azzal a problémával, hogy a csapatunk maradék tagjainak buszjárata túlfoglalt és csak egy késõbbi járatra kaptak helyet. Ma még megoldást kell találnunk arra a problémára, hogy busz hiányában hogyan érnek idõben az átvételre.

Beinditottuk a megoldógépezetet, de úgy tûnt, hogy a helyi erõk  feladták a kûzdelmet. Szerencsére Magyarországról jött a segítség SZ. ZS és K.Á. barátaim közremûködésével. Nem volt idõ hogy hozzájárulásukat kérjem személyük felfedéséhez, ezért megõrzöm inkognitójukat. Bevetették kapcsolatrendszerüket és megszerezték számunkra Buenos Aires utolsó elérhetõ bérautóját, ami holnap lehozza a fiúkat Mar del Platába.

Bár ennek a megoldásnak Õri Petiék nem fognak maradéktalanul örülni. Azt még én sem tudom, hogy hogyan fog az 5 megtermett fiú beülni egy 4 személyes Opel Corsába. Mondjuk szerencse hogy a kamerán kívül alig van bõröndjük, ha azt a 4 et nem vesszük figyelembe, amiben néhány alkatrész érkezik. Ötük átlagmagassága épphogy eléri a 180 cm-t. Ha Õri Peti vezet, az õ 190 cm magassága elfér a vezetõülésben. Ha nem vesszük figyelembe a 13 órás repülõ utat, még túl is élhetik a túrát..Még a Hovanyecz Janival el kell fogadtatni, hogy miután leértek Mar del Platába, neki gyakorlatilag azonnakl vissza kell fordulnia Buenos Airesbe, mert csak egy napra kaptuk meg a járgányt. Szegénnyel.

De legalább van megoldás és idõben odaérhetnek az átvételre.

Az ügyintézés miatt jócskán késve indultunk el Mar del Platába. Sokáig tartott az út, mert a helyiek komoly erõkkel vonultak le erre a fantasztikus nyaralõhelyre szilveszterezni. Mindenki betartotta a közlekedési szabályokat, mert a rendõrség irgalmatlan erõkkel koordinálja a forgalmat. 100 kilométer alatt 11 rendõri csoportot számoltam meg, akik korszerû felszerelésekkel, elfogó vadászrepülõkkel irányitják a forgalmat. Ez alõl nem volt könnyû renitens módon kibújni, igy fél tizre értünk ide.

Nagy öröm volt, amikor a szervízparkban a csapat Anitája elénk szaladt, mert ez azt jelentette hogy megérkeztünk végre.

Zsozsoék a kameszokkal alig 20 perc hátránnyal beértek minket, még egy gyors evés alvás…holnap meg átvétel…