Amikor eldõlt, hogy kiutazom Párizsba, hogy csapatunkat képviseljem ezen az eseményen, tudtam, hogy mindössze talán pár órával elõbb tudom meg az útvonalat, mintha itthon maradnék az íróasztalom, és az internet mellett. De mégis, a világért nem hagytam volna ki ezt a lehetõséget, és mint kiderült, sokan döntöttek hasonlóképpen az indulni készülõk közül. Hihetetlen hangulata volt az egésznek, mintha egy év után egy nagy család újra találkozott volna.
Nagyon szép helyen, Párizs egyik parkjában egy szép pavilonban került megrendezésre ez a találkozó. A teremben három autó (egy Bowler, egy Mitsubishi EVO és egy Volkswagen) állt, nagyon sok kép függött a falakon, a színpadon pedig afrikai eszközök, használati tárgyak helyezkedtek el a szónoki emelvény körül. A legnagyobb számban a Mitsubishi csapat jelent meg, új és régi pilótáik egyaránt ott voltak, õk egyébként az egyetlen gyári csapat, amely öt autót indít (Peterhansel, Masuoka, Alphand, Mayer és a tavalyi motoros gyõztes, Roma). De ott volt a Volkswagentõl Kleinschmitt, a Nissantól az én szívemhez oly közel álló McRae is. Sok idõ telt el, mire a teremben mindenki megtalálta a helyét, de végül elkezdõdött a „mûsor”. A rendezõk kitettek magukért, nagyon látványos volt a prezentáció. Az embernek borsódzott a háta a bemutatott filmanyagok láttán, legszívesebben egybõl mentem volna Barcelonába… Sajnos volt egy elmaradhatatlan, bár fájó pillanata is a délelõttünknek, megemlékeztünk Richard Sainctrõl, aki a következõ Dakarok rajtjánál már nem lehet mellettünk. Ami hazánkat illeti, jó érzés volt látni, hogy a verseny mottójának kivetítõn megjelenõ fordításai közül a magyar volt az elsõ a sorban a francia után: „légy részese a legendának”.
Ami a jövõ évi útvonalat illeti, bár jóval rövidebb, mint az idei Dakar volt, a rendezõk, fõleg Zaniroli Úr biztosított minket afelõl, hogy kihívásait tekintve semmivel sem fog elmaradni az eddigi versenyek mögött. Hosszú napok várnak ránk, sok dûnével, homokkal, nehéz navigációval, maratoni napokkal. A részletes programot azóta már úgyis mindenki ismeri, erre most nem térnék ki.
Összegezve a mai napi élményeimet, azt hiszem ezen a prezentáción minden induló családjának részt kellene vennie, talán picit jobban megértenék azt a picit talán õrültnek tûnõ erõt, ami hajt bennünket újra és újra a Dakar rajtjához. Mert Dakar csak egy van.

Tagai Róbert