A Darázsi Zsolt, Szalai Norbert, Laklóth Aladár trió (vagyis a Szalay Dakar Team versenykamionja) a 16. helyen teljesítette a marathon második napjára kiírt Tisit-Nema szakaszt, és ezzel az összetettben a 17. pozícióba lépett elõre.
Igaz, a pilóta sûrû káromkodások közepette ment végig a tevefüves szakaszokon, mert ha belegondolt, mennyit árthatnak ezek a kemény ütések az MAN-nek, legszívesebben sírva fakadt volna.
Az ütések egyébként magukat a versenyzõket sem kímélték: Laklóth Aladár azt mondta, szívesebben szállt volna ringbe bármelyik nagymenõ ellen tíz menetre az Atar-Tichit-Nema út megtétele helyett. Lehet, akkor kevésbé fájnának a bordái.

A Szalay Balázs-Bunkoczi László-Opel Antara trió a 48. idõeredménnyel teljesítette a szakaszt, az összetettben pedig a 40. A visszaesés oka: a pálya negyvenedik kilométerénél a pilóta ráhajtott egy hatalmas sziklára, aminek az lett a következménye, hogy mindkét hátsó kereke defektes lett.
Feltették a pótkerekeket, a defekteseket pedig azonmód otthagyták a sivatagban, mivel mindkét felni eltörött. Ettõl kezdve persze a pilóta nagyon óvatos volt, még a kisebb kavicsokat is kikerülte, nehogy baja legyen az autónak. Több mint 430 kilométert ugyanis meglehetõsen kockázatos pótkerék nélkül teljesíteni.
A nagy óvatoskodásban egyszer elakadt az autó a homokban, de szerencsére a lapátokat nem kellett elõvenni, Szalay kitolatott, és amikor újra megpróbálta, már át tudott hajtani a kritikus szakaszon.
„Igazából az utolsó ötven kilométert tudtuk volna megnyomni, de nem sokkal korábban megláttam Dési János motorját a pálya szélén, és azt hittem, valami baja lett, úgyhogy ettõl kezdve már egyáltalán nem tudtam a vezetésre koncentrálni” – mondta Szalay.
A magyar motorosnak szerencsére nem lett baja – a lengõvilla törött el a motorjában, ezért kellett feladnia a versenyt.