Más volt akkor a prioritás, s más lesz a július 7-én rajtoló idei Silk Way ralin, amely Oroszországból indul, s Kazahsztánt átszelve érkezik meg Kínába, a Góbi sivatagba. A több mint 10.000 kilométeres táv során két egészséges versenyzõ szeretné megmutatni, mit tud. 

„A tavalyi verseny nem volt gondmentes, mert estünk egy jó nagyot az egyik hazai bajnokin, és a vállam még nem volt teljesen rendben a Silk Way rajtjára – emlékezett vissza az Opel Mokka pilótája, Szalay. – És nem elsõsorban a fájdalom miatt volt nehéz így versenyezni. Lelkileg viselt meg, hogy tudtam, az autó képes lenne gyorsabban menni, én meg nagyon szeretnék, mégsem tudok. Így több idõ jutott arra, hogy egy kicsit körülnézzünk, mert jóval lassabban haladtunk, mint egyébként, és egy napot ki is hagytunk, de õszintén megmondom, amikor azt láttam, hogy képtelenek vagyunk arra a tempóra, amit diktálni szeretnénk, egy kicsit el is ment a kedvem az egésztõl. Feladni azonban eszünkben sem volt, hiszen elhatároztuk, hogy teljesítjük a távot Moszkvától Pekingig, és addig küzdöttünk, amíg ez végül sikerült. Én egyébként is a küzdõs fajta vagyok, nem szeretek semmit sem feladni. Most egészen más hangulatban várjuk a júliusi rajtot: szeretnénk a lehetõ legjobb eredményt elérni, szeretnénk megmutatni, mit tudunk valójában. ”

S hogy miként élte meg Bunkoczi László a tavalyi kalandokat? 

„Azt szokták mondani, a legrosszabb dolog, ami egy pilótával történhet, hogy második szándékból versenyez, nem azt csinálja, ami jó, hanem kíméli magát és kíméli a kocsit – mondta Bunkoczi. – Mi ráadásul halmozottan hátrányos helyzetûek voltunk, mert az egy dolog, hogy nem volt jó nézni, amint Balázs néha nagyon szenvedett mellettem, de még a motorunk is gyengélkedett. Fura, hogy ennek ellenére úgy gondolom, helyes döntés volt elmenni, helyes döntés volt megpróbálni végigcsinálni ezt a versenyt. S persze, a végén nem olyan eredmény született, amirõl álmodoztunk, de eljutottunk Moszkvából Pekingbe, amit nem túl sokan mondhatnak el magukról. Az idén Moszkvából Hszianba tart a mezõny, s én a több mint tízezer kilométeres táv végén nagyon szeretném meglátni a háromezer éves városban felállított céldobogót.”