A Dakar-rali mezõnye tíz év után visszatért Guineába – igaz, csak egy villámlátogatás erejéig, hiszen mindössze két fél szakaszt tartottak az országban, viszont azokat vízátkelések nehezítették. No meg a hõség, amely (trópusi éghajlat lévén) szinte elviselhetetlen volt. Varga Ákos, aki a 38. helyen zárta a szakaszt egyenesen „agyforralónak” nevezte. A jó hír azonban az, hogy a Szalay Dakar Team versenyben lévõ motorosa, autós párosa és kamionos egysége sikeresen átvészelte a buktatókkal tarkított szakaszt, és ha késõ este is, de beért a célba.
Ezen a napon plusz nehézséget jelentett, hogy a csütörtök-pénteki az idei viadal egyetlen maratoni szakasza, ami azt jelenti, hogy Labéba nem követhették a mezõnyt a csapat szervizkamionjai – abból kellett megoldani a szervizelést, ami az autóban, a kamionban és a motoros ládában volt.
Szerencsére a versenyzõk vigyáztak a jármûvekre, igaz, az elkövetkezõ három nap talán nehezebb számukra, mint az elsõ másfél hét. Egyrészt azért, mert tudják, hogy már csak milyen keveset kell kibírni, másrészt mert ember és technika egyaránt egyre fáradtabb.
Szalay Balázs, Bunkoczi László (Opel Frontera, 36. hely, az összetettben: 36.)
„A szakasz elsõ fele inkább triálos volt, mint terepralis, csodálkoztam is magamon, hogy milyen türelmesen végigvittem rajta a kocsit. Talán az volt bennem, hogy nem történhet baja, mert este nincs szervizlehetõség. Az utolsó százhetven kilométer is türelemjáték volt, mivel akkor meg beértünk az ellenfelek porába, és esélyünk sem volt az elõzésre. Százzal mentünk végig, és hiába tette volna lehetõvé a pálya a százhúszas-százharmincas tempót – azt esélyünk sem volt elérni. Meg nem is nagyon forszíroztuk, fõleg azután, hogy kiütöttünk egy fát. Szerencsére nem hatalmas baobab fa volt, hanem csak egy fiatal, vékonyka fa, de azután még jobban vigyáztam. A gondjainkat szaporította, hogy idõnként felakadt a gázpedál, ami a szûk, kanyargós hegyi utakon néha elég veszélyes volt.
Varga Ákos (KTM, 38. hely, az összetettben:66.)
Jó kis endurós szakasz volt, amelyen néha olyan szûk ösvényeken kellett mennünk, hogy azon gondolkodtam, hogy mennek itt végig az autósok. Aztán rájöttem, hogy sehogy, mivel van szélesebb út is, csak én letértem róla… A vízátkelések nagyon érdekesek voltak, néha majdnem az ülésig felért a víz, alig vártam, hogy kimenjek belõle. Egyébként nagyon tetszett a szakasz, jó kis dzsungeles volt, egyszer majdnem elütöttem egy kígyót. Ja, és a legnagyobb gondom az volt, hogy körülbelül kétszáz kilométernél majdnem elaludtam – a motoron állva, a szelektív szakaszon. Szóval már eléggé fáradt vagyok, és nagyon várom a verseny végét.
Darázsi Zsolt, Szalai Norbert, Rack György (MAN, 27. hely, az összetettben: 16.)
Egy defekttel kezdtünk, majd az egyik vízátkelés olyan mély volt, hogy a kamion eleje szinte beleesett a lyukba, pedig esküszöm nem mentem gyorsabban tíz kilométer per órás sebességnél, mivel direkt figyeltem a veszélyes helyzetekre. De rájöttem igaz a mondás: a baj nem jár egyedül. Mert ezek után leszakadt a kipufogó, meghajlott, elõre nézett, és nem sokkal késõbb már kuplungunk sem volt. Na akkor már kénytelenek voltunk megállni szerelni. Legalább háromnegyed órát töltöttünk el ott, de szerencsére az összetettben továbbra is tartjuk a tizenhatodik helyünket. A legjobban az aggaszt, hogy szinte egyáltalán nem fog már a fékünk, pedig ahogy elnéztem az útvonalat, pénteken is út kell mennünk egy hegyen. Na a szerpentineken lefelé, fék nélkül elég érdekes mutatvány lesz…
