Szalay Balázs nem először van San Juanban, ezen a régi autóversenypályán, ahová csütörtökön érkezett meg a 40. Dakar rali mezőnye. A pálya már akkor sem üzemelt, amikor 2009-ben legutóbb itt járt az Opel Dakar Team pilótája, viszont emlékeket idéz.
Például azt, hogy amikor annak idején ideértek, éppen ugyanilyen forróság volt, mint most, a csapat kamionversenyzője, Darázsi Zsolt ki is száradt, ápolni kellett. Vagy az, hogy technikai gonddal érkeztek meg a táborba, és a Hummer-csapat, pontosabban Robby Gordon mérnöke segített megoldani azt.
Akkor nem volt túl sok ideje beszélgetni, hiszen versenyben volt, problémamegoldó üzemmódban működött, most viszont természetesen jó néhány ismerőssel összefutott a táborban.
Legelőször meglátogatta a két motorversenyzőt, akik annak idején az ő hatására kezdtek el versenyezni: Gyenes Emanuel és Saghmeister Gábor a kalandjairól mesélt neki, és arról, miért kérték a motorosok, hogy töröljék el a csütörtöki szakaszukat. Az első felét az időjárási körülmények miatt amúgy sem tartották volna meg, a másodikat viszont a motorosok saját, közös kérésére nem tartották meg, mert szerintük veszélyes lett volna az autósok mögött elrajtolni a fesh-feshben, ahol a kifordított éles sziklák életveszélyesek lettek volna.
„A motorosok észrevétele teljesen jogos, de szerintem el kellett volna őket rajtoltatni a mezőny előtt, és akkor legfeljebb az autósok egy kicsit később érnek célba – mondta Szalay Balázs. – A helyzet az, hogy szerintem itt, Dél-Amerikában a versenyzők nem szoktak hozzá, hogy ennyire fogy a mezőny, míg korábban Afrikában megszokott volt, hogy az indulóknak csak a harminc százaléka ért célba. Most tényleg kemény útvonalat állítottak össze a szervezők.”
Az autósok versengéséről szólva elmondta, érdekes, hogy hiába költött a fejlesztésekre a tervezettnél jóval többet a Mini (biztos forrásból tudja), s hiába követte ugyanezt a példát a Toyota, egy-két jó részeredménytől eltekintve mégsem képesek lépést tartani a világverő Peugeot-val. „Szerintem ez elsősorban nem a technikán, hanem a versenyzőkön múlik – a franciák elképesztően erős csapatot raktak össze, a világ legjobbjait gyűjtötték egy csokorba. És a csütörtöki szakasz azt is bizonyította, hogy ezek a versenyzők nem csupán képzettek és zseniálisak, hanem lelkileg is jól bírják a nyomást – nem lehetett könnyű például Carlos Sainznak, hogy a szakasz célja előtt tizenhat kilométerrel már csak harmadik sebességi fokozat volt a váltójában. Nagyobb baj is lehetett volna ebből, és ő ezt pontosan tudta, ezért is nagyszerű, hogy ilyen fegyelmezetten célba hozta a Peugeot-t” – mondta Szalay az autós éllovasról szólva, aki jelenleg 46 perccel vezet az összetettben.
A következő érdekes találkozás az volt ezen a napon, amikor Szalay összefutott Michel Saumet-val. Azzal a kamionossal, aki már 1996-ban is rajthoz állt a versenyen, akkor, amikor Szalay zöldfülűként először nekivágott a Dakarnak.
„Michel-nek ez a harmincadik Dakarja, és most először borult fel, szóval ő is megerősítette, nehézségben a régi afrikai versenyeket idézi a mostani megméretés – mondta Szalay. – Felelevenítettük az első Dakaromat, amelyen többször is ő húzott ki a bajból – de szó szerint – úgyhogy utóbb el is kezdtünk együtt dolgozni. Olyan jót beszélgettünk, hogy elhatározta, a feleségével februárban eljön Budapestre, hogy találkozzon az egész akkori csapattal.”