Megpróbálom leírni a napomat, úgy ahogy történt. Mert gondolom így érdekes.  A „nap” úgy kezdõdött, hogy kicsit fáradt voltam. Késõn feküdtem le, mert volt nálam egy kis baráti társaság: mélypontként levágtuk egymás haját, de ez egy másik történet:-). Amikor elindultunk – a fáradtság ellenére – kiváncsi voltam, hogy az olasz verseny után, milyen lesz a magyar országos bajnoki idény rajtja, kik lesznek ott, egyáltalán, milyen lesz Mohács, mert még nem jártam itt és végül,de nem utolsó sorban: hogy szerepelnek majd a fiúk, a két Balázs és Várkonyi Andi és Azurák Csaba a TV2 két híradósa.

Andit nagyon vagánynak tartom, hogy õ ült a volán mögé és bele mert ugrani ebbe a kalandba. Itt Mohácson, amikor láttam, hogy mindez mivel jár, talán még inkább becsültem a merészségüket, de meglepõ módon Csaba tûnt megilletõdöttebbnek. De – becsületére legyen mondva – nem hányta el magát, pedig a sajtótájékoztatón, még azt mondta, lesznek ilyen problémai. Ráadásul úgy navigált, hogy Andival nem volt mikrofonjuk, így nem halloták egymást csak ha üvöltöztek a kocsiban, szóval tényleg kalapot kell emelni elöttük.

Egyébként szuper volt a nap. Balázsék (Szalay) jól kezdtek, megnyerték a prológot. Mivel eddig mindig azt mondtam, hogy a dobogóért szurkolok, azt hiszem ennél jobb kezdést el sem tudok képzelni.

Ráadásul Benik Balázsék is túl vannak a prológon, nagyon jól mentek, ami – lássuk be – nagy öröm az olasz verseny után.  Megelõzték Palik Lacit is, pedig úgy hallottam, õ jó terepralis.

Láttam a Csele patakot is, de errõl mert a mai nap után tragédiákról nem szeretnék mesélni.