Furcsa egy nap volt. Fõleg azért, mert nem akadt egyetlen autós páros sem az élmezõnyben, aki ne azzal kezdte volna a nap végi nyilatkozatát, hogy kicsit eltévedt…

Pedig mindössze 176 kilométer volt a penzum erre a napra (no meg elõtte az a 686, amivel visszafelé is átkeltek az Andokon), mégis annyira trükkös pályát sikerült kijelölni a rendezõknek, ami még a legnagyobbaknak is gondot okozott. Arról nem beszélve, hogy délre már annyira puha volt a homok, hogy az is jókora fejtörést okozott az autósoknak és motorosoknak egyaránt.
 
A négykerekûeknél a tavalyelõtti Dakar-gyõztes Giniel de Villiers volt a leggyorsabb, ami némi elégtételt jelenthet neki az idei megpróbáltatásokért, s azért, hogy ezen a versenyen egyetlen pillanatig sem volt esélye küzdeni a gyõzelemért, ezt a kiváltságot két csapattársa sajátította ki magának.
Közülük is Nasser Al Attiyah áll jobban, pedig õ is eltévedt (s veszített vagy hét-nyolc percet), aztán utolérte Stéphane Peterhanselt és együtt keresték tovább a helyes irányt. Aztán mindketten meglátták de Villierst, és megpróbálták követni. Megjegyzendõ de Villiers neve más ügyben is szóba került ezen a napon, méghozzá azzal kapcsolatban, hogy a dûnék között nem látta meg a homokban elsüllyedõ Carlos Sainzot, márpedig az utólagos nyilatkozatok szerint alighanem ki kellett volna húznia, ha észreveszi. Pech… A Matadornak.
A vége az lett, már ami az éllovasokat illeti, hogy Al Attiyah további tíz perccel növelte elõnyét Sainz-cal szemben, aki eléggé el is kenõdött, amikor meglátta az eredményeket.
„Ha Nasser nem hibázik, alighanem vége…” – mondta az autós címvédõ a nap végén.
„Nagy nap volt ez számunkra!” – kontrázott Al Attiyah, aki aligha örült még ennyire pályafutása során negyedik helynek. Igazából most sem attól szaladt fülig a szája, hanem a lehetõségtõl, ami ezen a napon az ölébe hullt. Igaz, a Dakaron nem célszerû számolgatni, de õ szépen lassan azért megpróbálhatja beosztani az elõnyét.
 
Meg kell még említeni, hogy ezen a napon a lengyel Krzysztof Holowczyc volt a meglepetésember: másodikként haladt át a célvonalon.
„Remek nap volt, egyáltalán nem követtünk el hibát. Néhány helyen elég nehéz volt felkapaszkodni a dombra, de amúgy nagyon élveztem. A második hely egyszerûen remek számunkra, jó, hogy a legjobb versenyzõkkel harcolhatunk…” – mondta Holowczyc.
A motorosoknál Marc Coma semmit sem bízott a véletlenre. Arra gondolt, ha megnyeri a szakaszt, abból nem lehet baj. Nem is lett. Sõt, õ is majd tíz percet vert rá Cyril Despresre, aki el is tévedt, meg bele is esett egy sáros gödörbe, amibõl csak nagy nehezen tudott kikecmeregni. Úgy tûnik tehát, egyelõre nem jön be a francia újdonsült, „unom a taktikázást, kockáztatni fogok” stratégiája.
„Tudtuk, hogy Fiambalá környékén tartják majd a verseny egyik legnehezebb napját. Rengeteget kellett navigálni, és olyan puhák voltak a dûnék, hogy alig lehetett áthajtani rajtuk. És akkor még a kiszáradt folyómederrõl nem is beszéltünk, amelyben annyira könnyû volt eltévedni, hogy észre sem vette az ember. Ezért is örülök, hogy nyertünk, meg azért is, mert szakaszt nyerni a Dakaron mindig nagyon jó érzés. Van még két kemény napunk, aztán az utolsó szakasz… Meglátjuk, mi lesz” – mondta Coma.
Ami a magyar érdekeltséget illeti: eddig csak a romániai Gyenes Emanuel ért célba, a napi szakaszt a 14. helyen zárta, az összetettben pedig a 19. pozícióból várja a folytatást.

A kamionosoknál ezen a napon éppen Vlagyimir Csagin áll jobban a „melyik Kamaz viszi a prímet” elnevezésû népi társasjátékban. A hatszoros Dakar-gyõztes orosz megint jól nekidurálta magát, és úgy megverte Firdausz Kabirovot, mint szódás a lovát. Ám õszintén szólva elég fura Dakarja van a Cárnak, hullámhegyrõl esik a hullámvölgybe, úgyhogy botorság lenne azt mondani, mostantól õ a verseny legfõbb esélyese.