„Padlógázon mentünk, Feca (Vörös Ferenc) többször mondta is, hogy valaki elõzni akart, de azt válaszoltam, hogy csak a száznegyvenes tábla akar elõzni, mert ugye a kamionoknál száznegyven a maximális sebesség, és amikor megközelítjük, a GPS pittyegni kezd. Ezt tévesztette össze a navigátorom az elõzési szándékot jelzõ Irritrack hangjával” – mesélte mosolyogva a nap történéseit Darázsi Zsolt. 

Aztán beszálltak a többiek is, és hosszasan ecsetelték, mennyire megviselte õket a magaslati közlekedés. Amikor négyezer méter fölött voltak, fájni kezdett a fejük és elálmosodtak (de nemcsak  õk, többeket láttak félreállni), úgyhogy cseréltek is egy kicsit Vörös Ferenc vezetett a hegytetõn. 

„Azt éreztük, hogy mindjárt elalszunk – mondta Darázsi –, fokozatosan tört ránk ez az érzés, de szerencsére még idõben cseréltünk. Utána pedig a szakaszon autóztunk egy jót. Nem volt nehéz, három-négy kamiont megelõztünk úgy, hogy valójában nem mentünk bele zûrös szituációkba, nem kockáztattunk egyáltalán” – mondta Darázsi, aki azt is hozzátette, nem csupán õket viselte meg a magaslat, hanem az MAN versenykamiont is, amelynek a kevés oxigén miatt melegedett a motorja. 

„Ezt leszámítva hibátlan napunk volt, szóval mit mondhatnék? Ilyet, még! Sokat!” – vigyorgott Darázsi.