Szalay Balázst csõbe húzták. A 12. Dakar-ralijára készülõ pilóta egy kis tréfa áldozata lett annak érdekében, hogy karácsonyi ajándékként csapata egy tizenhat portréból álló fotósorozattal lepje meg – amelyek mindegyikén különbözõ arcot vág. A furcsa interjú közben azonban érdekes válaszok születtek, úgyhogy afféle továbbpasszolt karácsonyi ajándékként ezt csokorba gyûjtve átnyújtjuk az Opel Dakar Team szurkolóinak.

Dakar.
Kihívás. 

Pénz. 
Nagy kihívás. A versenyzés legnehezebb része.

Anya.
Anyukám nyolcvanéves és weboldalakat szerkeszt, három dimenziósakat is – nagyon büszke vagyok rá.

Kairó?
Gyõzelem, befutó, piramisok, nagy öröm. Megnyertük ott a Fáraó-ralit. Érdekes, hogy Kairóról nem a Dakar jut eszembe, pedig ott értem elõször célba.

Alaszka?
Visszavágyom. Az egyik legszebb ország a világon. Egyébként ott öregedtem meg, legalábbis ott láttam magamon elõször, hogy van ráncom. S nem a hidegtõl, hanem a munkától – pedig még csak huszonhárom éves voltam. Ennek ellenére bármikor visszamennék. Ha nem lenne családom, most is ott lennék. A környezet, az emberek, a vadon ugyanis egészen lenyûgözõ. Emlékszem, szeptember 2-án elmentem az egyik haverommal a McKinley hegyhez kirándulni. Egymás mellé leraktuk a sátrunkat a kijelölt kempingplaccra, és egy fém dobozba bezártuk a kaját, hogy a medve azt szedje szét, ne a sátrat. Reggel aztán kihúztam a cipzárt és ott ült velem szemben egy hatalmas róka. Kiabáltam a haveromnak, hogy gyere ki, és akkor elkezdtük egymást fényképezni a rókával, amely még percekig nem tágított.

Pihenés?
Dakar. Minden évben a Dakaron pihenem ki magam. Felfrissült, új aggyal jövök vissza. Fizikailag persze elfáradok, de azt hamar kiheveri az ember.

Eltévedés?
Ez Bunkoczi Laci dolga.

Csokoládé?
Szeretem. Sok kedvencem van: mogyorós, marcipános például.

Angelina Jolie?
Jó csaj. Érdekes volt vele találkozni… Nagyon pozitív kisugárzása van, és ezt nagyon át tudja adni az embereknek.

Hatalom?
Türelem.

Bunkoczi Laci?
Navigátor, versenyzés, eltévedés, megbízhatóság, barátság. Bár ez talán már több, mint barátság. Õ a megbízhatóságot jelenti. Nem olyan téren, hogy nem késik el, hanem hogy számíthatok rá a legkeményebb helyzetekben is.

Ugrató?
Repülés – imádom.

Fesh-fesh? (Mély, lisztfinomságú homok.)
Azt nem imádom. Ez a Dakar rossz része.

Ejtõernyõsugrás?
Egyszer jó volt, legközelebb egyedül. Ausztráliában amúgy egyedül is ki lehet ugrani. Tíz perc oktatás, és aztán mehetsz.

Futball?
Szeretem nagyon nézni a jó csapatokat. S maga a játék? Nagyon szerettem régen, de volt egy sérülésem, amit térdmûtét követett, azóta tudatosan távol tartom magam a játéktól.

Háború?
Egyszer voltam hozzá nagyon közel: Jugoszláviában, a harcok idején. Aztán a Dakaron többször történt aknarobbanás, úgyhogy nagyon közel éreztem a háború szelét. Nem szerettem az érzést, mert túlságosan agresszív.

Jótékonyság?
Nagy szükség van rá, hogy egyensúlyban tartsa egy kicsit a világot.

Ön jótékonykodik?
Igen, sok mindent támogatok. Például a Szent Angéla iskolát, a Máltai szeretetszolgálatot, a Máltai mentõket, voltak évek, amikor én fizettem az üzemanyagukat.

Miért nem beszélt róla soha?
Mert ez nem dicsõség, az ember nem azért csinálja, hanem hogy másokon segítsen. Aki megteheti, annak szerintem meg kell tennie.

Homokvihar?
A Tunézia-rali jut eszembe: akkora homokviharban autóztunk, hogy amikor elment egy autó, és legközelebb odanéztem, már nem látszott a nyom. Olyan érintetlen, gyönyörû sivatagot csinált a homokvihar, mintha sohasem járt volna ott elõttünk senki sem. Félelmetes, hogy milyen kicsi vagy – ott rájössz erre.

Gyõzelem?
Azért harcolunk. A legnagyobb gyõzelem az idei második hely a Selyemút-ralin, mert ott volt a világ élmezõnye, amelyben másodikok lettünk, de a magyar bajnoki sikerekre is szívesen emlékszem és persze az Egyiptom-ralin aratott gyõzelemre.

Erõszak?
A Dakar jó arra, hogy az ember sok mindent átértékeljen. Leginkább Afrikában volt ez így. Akkora szegénységet láttunk két hétig minden nap, hogy megtanultuk értékelni az egy pohár vizet is. Ott az emberben kialakul az érzés, hogy mi az erõszak, mi ellen kell harcolni.

Család?
A legjobb dolog az életben. Régen öt gyereket akartam, aztán amikor megházasodtam, akkor már csak négyet, mert a feleségem meggyõzött. Most van három, és azt hiszem, itt megállunk.

Miért pont ötre vágyott?
Nem tudom, az olyan kerek szám, egy kezemen meg tudom számolni, hogy mind megvannak-e.

Hogyan jellemezné Szalay Balázst három jelzõvel?
Szép, okos, kedves. De a viccet félretéve: szerintem kitartó vagyok és türelmes.