Szalay Balázs és Bunkoczi László a sivatagba készül – végre. A páros tavaly pályafutása során elõször megszerezte a magyar bajnoki címet, mégis volt egy kis hiányérzete, méghozzá azért, mert nem versenyzett sivatagban.

Sõt, ha egészen õszinték akarunk lenni, a 2009-es Dakar óta nem száguldott a dûnék között az Opel Dakar Team kettõse. Éppen ezért afféle hiánypótló (no és ami még fontosabb, a Dakar-ralira való felkészülés fontos állomása) lesz a Moszkvából rajtoló Selyemút-rali, amelynek mezõnye majd’ 3000 kilométer megtétele után érkezik meg Szocsiba. Ünnepélyes rajt szombaton késõ este, a Vörös téren, utána pedig irány a sivatag – hét napon keresztül.

„Izgatottan várom, hogy mi lesz – jelentette ki Szalay, ami az õ szájából enyhén szólva meglepõ, hiszen a világ jó néhány nagy sivatagját megjárta már. – Úgy érzem, hogy az országos bajnoki futamok, a gyõzelmek után lendületben vagyok, pláne, hogy nemrég volt a legutóbbi verseny, de azért arra nagyon kíváncsi vagyok, hogy mennyire felejtettem el a sivatagot és hogy a sivatag mennyire felejtett el engem. Bízom benne, amikor már ott leszünk, hamar visszajön a tudás, s hogy a dûnék között autózás éppen olyan mint a biciklizés – nem felejti el az ember. Ebben a pillanatban azonban egy kicsit izgatott vagyok.”

A csapat a szervizkamionnal és a versenyautóval már kedden útnak indult Moszkva felé, s az Antarát már át is hangolták a sivatagra: belekerültek a homokfutók, a lapátok (bár Szalay reméli, azokra nem lesz szükség), a kerékfújók, a nagyobb vizes tartályok és az 550 literes üzemanyagtank, amelybe körülbelül 1100 kilométerre elég benzin fér. (Rossz esetben, ha elássák magukat, csak 900 – teszi hozzá Szalay, de erre nem is szívesen gondol.)
A páros az utóbbi napokban egyre több hírt kapott a rendezõktõl, meg kellett rendelni a benzint, a nyomkövetõt, a vészjeladót – de minden ugyanúgy zajlott, mint a Dakaron, éppen ezért nem is jelentett semmi újdonságot. Sõt, Szalay és Bunkoczi még örült is, hogy végre megint ilyesmikkel kell foglalkoznia.
S hogy mennyiben más a sivatagban navigálni, mint az ob-futamokhoz hasonló sprintversenyeken?
Bunkoczi László szerint teljesen más.

„Ha viccesen akarnék fogalmazni, azt kéne mondanom, olyan régen jutottam el egy tisztességes, rendes sivatagba, hogy már nem is emlékszem, mit kell másként csinálni – mosolygott Bunkoczi. – De komolyra fordítva a szót: a sivatagban sokkal nagyobbak a távolságok és sokkal kevesebb tájékozódási pont, mint mondjuk egy erdei szelektív szakaszon. Ennek megfelelõen navigátor szempontból sokkal nagyobbat is lehet hibázni, mert nehezebb észrevenni, ha hibázol. A másik nehézség, hogy nem jártunk még errefelé és eddigi tapasztalataim szerint ahány ország, annyiféle sivatag – ennek is biztos megvannak a sajátosságai. Nagyon várom már a versenyt, az oroszok biztos megadják a módját, már csak abból kiindulva is, hogy a Vörös téren Putyin rajtoltatja majd a mezõnyt. Az ilyen nagy versenyek elõtt mindig szoktam izgulni, most is fogok – úgy látszik ez nem múlik el, talán csak egy kicsit jobban leplezem.”

A TV2 minden este tudósítást ad a versenyrõl, az Opel Dakar Teamrõl külön képek és interjúk érkeznek az orosz sivatagból, amelyeket a verseny hivatalos összefoglalója után láthatnak a nézõk.