Vöröslő szemekkel, két-három órás alvás, egész éjszakás szerelés után vágtak neki a keddi szakasznak. Nem adták fel, úgyhogy már csak ezért is megérdemelték volna, hogy átengedje őket a sivatag. Megjegyzendő, a sivataggal nem is lett volna baj, a dűnéket simán vették, a technika ördöge azonban közbeszólt. Az Opel Dakar Team párosa a verseny feladására kényszerült a 40. Dakar ralin.

Persze, a gyerekbetegségekre számítani kell egy új autó esetében, de arra talán sem Szalay Balázs, sem Bunkoczi László nem gondolt, hogy három nap alatt a harmadik önindító is tönkremegy a Crossland X-ben. Pedig megtörtént, így pedig, utolsó rajtolóként botorság lett volna bevállalni, hogy éjszaka bemennek a dűnék közé.

„A szakasz felénél felforrt a vizünk, s mire a CP2-nél orvosoltuk a problémát, a mezőny után kellett erednünk – mondta Szalay Balázs. – Mi mentünk be utolsóként a dűnék közé, mögöttünk nem jött már senki más. Egy kamion elakadt előttünk, egy pillanatra elvettem a gázt, és lefulladt az autó. Megint tönkrement az önindító – három nap alatt a harmadik. A mellettünk veszteglő kamion volt az egyetlen esélyünk. Ha ott hagy, akkor minket még kivisz a helikopter, de hogy az autó miként jutott volna ki, nem tudom. A kamion szerencsére berántott, de addigra már ment lefelé a nap, és egyszerűen nem tudtuk bevállalni, hogy önindító nélkül bemenjünk a dűnék közé. Hiábavaló kockázatvállalás lett volna, főleg, hogy utóbb kiderült, a söprögető kamion sem tudott felmenni arra a dűnére, vagyis aki bennragadt, magának kellett boldogulnia. Nagyon sajnálom, mert 2004 óta nem fordult elő, hogy a csapat kiesett volna a Dakaron, de az idén sajnos bekövetkezett. A versenyigazgatóság ugyanis úgy döntött – mivel rengeteg GPS-pontot kihagytunk –, hogy nem folytathatjuk a versenyt. Bár nem örültünk neki, teljesen jogos döntésnek tartjuk és elfogadtuk. Csalódott vagyok, hiszen öt évet vártam arra, hogy visszatérjünk a Dakarra, másrészt viszont nem ostorozom magam, mert úgy érzem, mindent megtettünk, hogy versenyben maradjunk.”

S hogy mit tett hozzá mindehhez Bunkoczi László?

„Ott és akkor döntést kellett hozni, és mi a lehetséges következményeket mérlegelve úgy döntöttünk, hogy kijövünk a pályáról. Most nyolcadszor álltunk rajthoz együtt a Dakaron és ez volt az első kiesésünk. Nyilván nem örül neki az ember, de ezek a kudarcok engem megerősítenek. Abban, hogy vissza akarok jönni. Nagyon jól éreztem magam a versenyen és nagyon úgy gondolom, hogy a Dakar éppen nekünk való. Komfortosan érzem magam annak ellenére, hogy volt itt minden: borulás, ásás, veszteglés. Fáj a szívem, hogy nem mehettünk tovább” – mondta Bunkoczi.