Tegnap viszonylag hamar elaludtam, ha úgy tetszik, átaludtam magam 2014-be…
Még arra sem ébredtem fel, hogy az ásványvíz teteje befagyott a sátramban. Gondosan felkészültem, tûzálló alsóban és 2 garnitúra tûzálló felsõben feküdtem be a hálózsákomba. A reggeli ébredés azért keserves volt, ilyenkor mindig megfogadom, hogy sosem teszem be a lábamat többet ide.
Az etapon is nagyon hideg volt, arra nem is emlékszem hogy volt-e olyan eset, hogy a motor hõmérséklete üzemben nem érte el a 65 fokot.
Másodiknak rajtoltunk és bar nem ereztem magam túl fittnek, egész jól haladtunk. Az elsõnek induló buggy elnavigálta magát és meg tudtuk elõzni, de azután valahonnan hátulról elõkerült J.L. Schelesser Úr, és elporolt mellettünk, mintha ott sem lett volna.
Nagyon tempós, nagyon nehéz navigálós nap volt. Az itinerünket akár norvégul is olvasgathattam volna, nagyon kevés köze volt a valósághoz, nem ez volt a szervezõk fõ mûve azt hiszem.
Nagyon sok múlik ilyenkor a megérzéseken, és azok elég jól mûködtek.
370 km-nél érkeztünk meg a 28 km hosszú hírhedt Chegaga dûnesorhoz. A szervezõk alig 5 GPS pontot adtak meg a tájékozódáshoz, így, mint a régi szép idõkben, sokat hagyatkoztam a jó öreg iránytûre. Na jó, természetesen mûholdas a GPS, de csak irányokat mutat.
Nagyon élvezetes volt az átkelés, semmihez sem hasonlítható érzés a dûnéken billegni. Régen tartottam ezektõl a részektõl, ma meg már várom õket. Bár még nincsenek meg a hivatalos eredmények, úgy tûnik másodikak lettünk.
Komolyan visszaadta az életkedvemet, hogy Kovács Miki a szervizkamionjából elõvett 30 kilónyi töltött káposztát, és elkezdte melegíteni…
Utána alvás…
A mai nap zenéje:
https://youtu.be/RJNgEZyEeh8
Bob Seger énekel a régi idõk rock and roll-járól