Pedig a nap elsõ kb 300 km.-e egészen jól ment. J.L.Schlesser úrral voltunk „adok-kapokban” 100 km-nél megelõzött, majd 160-nál visszaelõztük mert egy kicsit elnavigálta magát. Néhány éve annak is örültünk volna, ha 466 km en 30-40 percnél kevesebbel vert meg, most pedig visszaelõztük. Az külön öröm, hogy talán elõször fordul elõ velünk, hogy folyamatosan a mezõny elejében autózunk és magunkra vagyunk utalva nem mások nyomaira. Sajnos a történet nem várt fordulatot vett a dûnék között. 

Bár elõzõ nap voltak arra utaló jelek, hogy a motorunknak lehet valami apró baja, de semmi jel nem utalt arra, hogy komolyabb problémája lehet. Max kis hõemelkedés, ha emberi nyelvre fordítjuk, de semmiképpen nem madárinfluenza. A biztonság kedvéért tettünk be 5 liter motorolajat az esti szervízben, hátha szükség lesz rá ami mindenképpen jó döntés volt, mert ott az elakadáskor az 5 litert bele is töltöttük. Nagy szerencsén volt, hogy a Nagy Szakállas Sárga Angyal azaz Kovács Miki a Scaniával épp arra járt és kötélvégre vett.  Nehezen, de  kirángatott minket szorult helyzetünkbõl és továbbmentünk, pont 460 métert és újra elakadtunk. Újra kirángatott újra elakadtunk. Stratégia kellett,mert nem volt kiút. Igy a stratégia az lett, hogy nem apróztuk el a dûnézést. A Scania után kötöttük magunkat, az meg végigrángatott minket a 8km dûnén. Azért annak alacsony élvezeti értéke hogy az 5 méteres kötél végén lobogunk egy kamesz után, ami össze-vissza billeg a dûnék között. A dûnék után már csak kb 100.km maradt, aminek jelentõs része a navigálás mellett imádkozással telt, hogy kiérjünk a kocsival.

A táborban látszott, hogy a kocsink motorja eléggé odavan, a motortér és a kocsi oldala úszott az olajban, de kiértünk. Dr. Darázsi és csapata azonnali konzilium mellett döntöttek, hogy a megfelelõ és azonnal gyógymódot kitalálják a motornak.

Eléggé levert vagyok és azt hiszem a Balázs is nagyon rossz kedvû, mert csak eltûnt a sátrában és nem tudtam kicsalogatni onnan még egy jó vacsora ígéretével sem. Nagyon sajnálom ami történt, bár ez ma nem a mi hibánk, technikai sport esetén a motorhiba eõfordul. Ennek ellenére ez most egy olyan kudarcos nap, ahol nem számít hogy mi okozta, a tény az hogy megint 22.-ek lettünk a 2 es szám jegyében újfent és kimondhatjuk, hogy a jó helyezésnek köszönhetünk egy nagyot.

De azt még egyszer le kell szögezni: Köszi a segítséget Kovács Miki, köszi hogy kihoztál versenyautó. Még most is ott ülhetnénk bent…