Az elsõ nap Mauritániában – és akik rutinból tudják, hogy mi vár még a mezõnyre, azok azt mondják, hogy nem a legnehezebb. Persze, azért a Tan Tan és Zouerat közötti szakaszon is volt minden, mi szem szájnak ingere: gyors köves szakasz (az elsõ 250 kilométeren a gyári autósoknak 120 km/óra fölötti volt az átlagsebességük), süppedõs, homokos rész, néhány dûne és persze tevefû, amely jó néhány motorosnak megnehezítette a dolgát.
És ha a nehéz pálya még nem lett volna elég, a rendezõk azt találták ki erre a napra, hogy korán felkeltik a versenyzõket: az elsõ motoros 1 óra 40 perckor, az elsõ autós 3 óra 19 perckor startolt. Korán ébredt tehát a tábor, és szerencsére a Szalay Dakar Team minden versenyben lévõ tagja viszonylag korán meg is érkezett a táborba.

Szalay Balázs, Bunkoczi László (Opel Frontera 64. hely)
„Ma volt por, por, egy kis por, és szerencsére némi homok is – ott legalább láttunk valamit az elõttünk lévõ útból. Laci strigulázta: a szakasz végéig 63 autót elõztünk meg. Az Opellel szerencsére minden rendben volt, bár néha kissé veszélyes helyzeteknek is kitettem, mivel a porban nem nagyon lehetett látni, hogy mi van elõttünk. Érdekes volt, mert a vége elõtt ötven kilométernél utolértük az egyik Kamaz kamiont és az Istennek sem tudtuk megelõzni. Nyomtam a gázt, ahogy tudtam, de a kamion pilótája is ráállt a gázpedálra és a számára elõírt maximum sebességen, vagyis 150 km/órás sebességgel közlekedett. A végén elõttünk ért a célba.”

Varga Ákos (KTM, 65. hely)
„Körülbelül fél távnál annyira megfájdult a jobb kezem, hogy meg kellett állnom bevenni egy fájdalomcsillapítót. Két hónappal ezelõtt, motorozás közben tört el a gyûrûs és a kisujjam, és eddig úgy tûnt, nagyjából rendbejött a sérülés – csak néha fájt és nem is nagyon -, ám most kiderült, hogy mégsem így van. A kényszerû megállásig viszonylag jó tempóban motoroztam, azután azonban kiestem a ritmusból és nem is mertem fájós kézzel annyira húzni a gázt, úgyhogy valamelyest lassultam.”

Jaroslav Katrinak (szlovák, KTM 14.)
„Nagyon nagyon gyors volt a mai pálya is, és ez nemcsak félelmetes, hanem iszonyú veszélyes is. Azt hittem, az elsõ nap után vége az esztelen száguldozásnak, de ma még folytatódott, több mint kétszáz kilométeren keresztül. Szerencsére nem estem el, és a motorom is nagyon jól viselkedett. A korai rajt miatt eléggé fáradt vagyok, de mivel korán beértünk a célba, legalább van idõ pihenni.”

Darázsi Zsolt, Szalai Norbert, Rack György (MAN, 13. hely)
„Semmi zûrünk nem volt, jöttünk, mint a távirat. Ja, és mást se csináltunk, csak folyamatosan elõzgettünk. Tízen felül volt a kamionok száma, amiket magunk mögé utasítottuk, az autósokat meg nem is számoltuk. Nehéz volt a porban menni.”