„Tudtam, hogy kemény lesz, de hogy ennyire!…”

Liszi László és Rack György már napok óta alig aludt, hiszen általában éjjel kettõ, három óra körül értek be a bivouacba. Tegnap végre sikerült helyi idõ szerint fél nyolckor megérkezniük, ami lélektanilag rendkívül fontos volt a páros számára.

„Nagyon megörültünk egymásnak a szerviz kamionnal, a fiúk két napja semmit nem tudtak rólunk, csak az otthoniak hívták fel ma õket, hogy átmentünk a célon és egy óra múlva itt leszünk a táborban.” – mesélte Liszi Laci. „Vacsoráztunk egyet közösen, majd most kezdünk el szerelni. Az autó bal elsõ kereke még tegnap megütõdött, így kicsit széttartottak a kerekek, nagyon nehéz volt kormányozni, ezért lassabban is kellett mennem. Néha már úgy éreztem, soha nem érjük el a tábort. Azt hiszem ma estére elértük a teljesítõképességeink határát, és ha nem értünk volna be emberi idõben, lehet, hogy feladtuk volna. Mindenünk csupa por, alig tudok levegõt venni, mert az egész tüdõmben áll a por! Tudtam, hogy nehéz lesz, de azt nem hittem volna, hogy ennyire!”

A páros eddig kétszer indult a Dakaron. 2003-ban a Hyundai-jal már az elsõ szakaszon problémáik voltak, és a harmadik szelektíven feladni kényszerültek a versenyt. 2004-ben a Tan Tan-Atar szakaszon 1055 kilométert kellett teljesíteni egy nap alatt, és ez nem sikerült. Így tehát Lisziék még soha nem jutottak el ilyen sokáig ezen a sivatagi versenyen, nem tapasztaltalták még meg, hogy milyen két héten keresztül folyamatosan napi 500-600 kilométert vezetni. Eredményük tehát – tudatában annak, hogy T1-es dízel autóval versenyeznek, ami sokkal kisebb teljesítményre képes, mint a gyári csapatok autói, vagy a többi épített jármû – hihetetlennek tûnik, de a páros megbízható teljesítményét és kitartását jelzi, hogy a hatvanadik hely körül mindig beérnek.

„Most már csak az hajt, hogy mindjárt vége. Még ma lesz egy nehéz rész, egy 80 méter széles folyón kell átkelnünk, amely állítólag elég mély, és nagyon kell vigyázni, hogy ne ázzon be a motor. Ha ezen túljutunk, akkor talán végig tudunk menni a versenyen. Egyelõre el sem hiszem, hogy még versenyben vagyunk, nagyon boldog vagyok, hihetetlen jó érzés!”