A szerencse nem csupán az életben, a sivatagi versenyzésben is nagyon fontos – ám Szalay Balázs szerint nem lehet karba tett kézzel várni rá, tenni is kell érte. Az Opel Dakar Team pilótájának tapasztalatai szerint ugyanis Fortuna nem szegődik ok nélkül az ember mellé – meg kell dolgozni a kegyeiért!
A Szalay, Bunkoczi kettős az idén technikai hiba miatt nem tudta befejezni a Dakar ralit (2004 óta először fordult elő, hogy a páros nem ért célba a sivatagi show-n), de a pilóta ebben a konkrét ügyben is látja a pozitívumot, s látja azt is, miből kell tanulni.
„Amikor eltévedtünk a sivatagban, az balszerencse volt, amikor megtaláltuk a helyes utat, szerencse – világított rá Szalay Balázs arra, hogy az élet alapvetően mindig döntetlenre játszik. – Amikor orra estünk, az alapvetően peches sztori volt, de szerencsésen estünk orra, mert egyikünk sem sérült meg és az autónak sem lett nagyon nagy baja, talpra tudtuk állítani. Amikor a harmadik önindító is tönkrement a sivatagban, az balszerencse volt, de szerencsére ennek ellenére ki tudtunk jönni a dűnék közül, nem ragadtunk ott étlen-szomjan egy újabb éjszakára. Persze, vesztegeltünk néhány órát a napon, a sivatagban, de alapvetően szerencsésnek tartom magunkat amiatt, hogy így alakultak a dolgaink. Babonás vagyok, hiszek a szerencsében, ezért is jó érzés számomra, hogy az autónkon ott van a Szerencsejáték Zrt. négylevelű lóheréje, ha csak ránézek, úgy érzem, a legnehezebb helyzetből is van kiút. A Dakaron ez egyébként is nagy igazság. Van, hogy úgy érzed, itt a vége, nincs kiút, de mindig ott van az, csak türelemmel meg kell keresni…”