A sportkocsma nagy kivetítõjén és a tévékben ezúttal a sivatagi száguldás rejtelmeibe kaptak bepillantást a résztvevõk – akik közül persze senki számára sem volt idegen, hogy milyen hatalmas is a Szahara. 

Egymást érték a sztorik, hiszen mindenki a kulisszatitkokra volt kíváncsi – a remek részeredményekkel (hatból öt második hely a szünnapig), a technikai gondokkal (a motorból fél táv után dõlni kezdett az olaj, ami után már csak a cél volt a cél) itt mindenki pontosan tisztában volt. A résztvevõk inkább arra voltak kíváncsiak, hogy milyen az élet a sivatagban (izgalmas, kalandos, vad), hogy tényleg olyan hideg volt-e éjszakánként (igen, az elsõ három napon mínusz öt fok volt, majd megfagytunk a sátrunkban), s hogy nem volt-e veszélyes visszatérni Afrikába (nem, mert a szervezõk megegyeztek mindhárom ország kormányával, és a hadsereg védte a tábort). 

Mindent egybevetve érdekes, izgalmas szezonkezdetet jelentett az Africa Race a Szalay, Bunkoczi kettõs számára, amely ötödször ért célba a Rózsaszín-tó partján. Ezen felül azonban más jubileumot is ünnepeltek. 

„Tíz éve versenyzünk együtt Lacival, több mint százezer kilométert tettünk meg eddig versenykörülmények között” – sorolta a meglepõ számokat Szalay, aki ezután azt is elárulta, a csapata egyébként is az állandóság jegyében mûködik, hiszen a legtöbb tagja szintén tíz éve, vagy még hosszabb ideje dolgozik a páros sikeréért. Már ez önmagában is megért egy bulit. 

Az Africa Race partira elfogadta a meghívást a verseny másik magyar résztvevõje, a kamionos Kovács Miklós, Czeglédi Péter, Ács László trió is, amely az idén kétszer is kihúzta a pácból az autós kettõst, s most érdekes volt együtt felidézni az emlékeket. 

Átadták ezen felül a WestEndben egy hónapon át zajló szimulátoros játék nyertesének járó fõdíjat is: Ritter Krisztián érte el a legjobb idõeredményt, jutalma egy gyönyörû, sportosan elegáns TW Steel óra lett.