Az Opel Dakar Team párosa megérkezett Limába, s csütörtökön át is esett a 40. Dakar rali rajtja elõtti adminisztratív ellenõrzésen. Mivel a technikai gépátvételt már több mint egy hónapja, a Le Havre-i kikötõben megtartották, a Szalay Balázs, Bunkoczi László kettõsnek van egy napja, hogy rákészüljön a valamivel több, mint két héten át tartó nagy menetre.

Igazából persze nem kell itt semmi különlegesre gondolni, hiszen az elmúlt hónapok már a verseny jegyében teltek – egyetlen sivatagi megméretést sem lehet félvállról venni, de a 9000 kilométer össztávú Dakart semmiképpen sem. A magyar páros is felkészült tisztességesen.

„Elég csak tenni egy sétát a szervizparkban ahhoz, hogy az ember tudja, nehéz dolga lesz. Itt van mindenki, aki számít, a gyári csapatok az összes nagymenõjüket csatasorba állították, jó érzés ilyen mezõnyben versenyezni, ezért is örülök, hogy újra itt vagyunk, Dél-Amerikában” – mondta Szalay Balázs, akinek ez lesz a 13. Dakarja, ahová négy év kihagyás után (ez idõ alatt Afrikában versenyzett a páros) tért vissza.

Apropó szervizpark! Az elsõ „tábort” a limai katonai repülõtéren jelölték ki, úgyhogy a versenyzõk csak szigorú ellenõrzés után léphettek be a kerítésen belülre, ahol nem csupán a Dakar-mezõny szolgáltatta a látványosságot, hiszen jó néhány vadászgépet is kiállítottak. A katonák és a versenyzõk kölcsönösen szemügyre vették egymás jármûveit, s Szalay Balázs tett egy kis kitérõt is, mielõtt csatlakozott a csapathoz, belehallgatott az ötvenedik évfordulóját ünneplõ katonazenekar (amelyet stílszerûen úgy hívnak: Banda) gyakorlásába.

Aztán elkezdõdött a „nemszeretem” nap a papírmunkával, amely végül egész szórakoztatóan alakult, hiszen lépten-nyomon régi ismerõsökkel futottak össze, s mindenki nagyon örült a visszatérésüknek.

„Azért is szeretem ezt a közeget, mert ilyen baráti, bajtársias a hangulat, persze ez abból is fakad, hogy sokakkal keveredtünk kalandba a sivatagban, volt, hogy mi segítettünk, volt, hogy nekünk segítettek, úgyhogy mindenkivel tudtunk mirõl beszélni. Most már nagyon közel a rajt, érzem a csontjaimban, s persze alig várom, hogy ott legyünk az elsõ szakaszon” – mondta Szalay, miközben navigátora, Bunkoczi László sorra gyûjtötte be a szükséges pecséteket.

Az elsõ izgalmon egyébként máris túl van a csapat – a kikötõbõl a szervizparkba vezetõ úton, egy személyautó szabálytalanul fordult a szervizkamion elé, úgyhogy ütköztek. A kamion megúszta kisebb sérülésekkel (az elejét kellett egy kicsit kalapálni), és az autóban sem esett nagyobb kár, ráadásul a sofõrje el is ismerte, hogy õ hibázott. Minden versenyen kell egy fura kaland, a csapat reméli, most túlesett rajta.