A Szahara gyönyörû homokdûnéi után az alaszkai jég- és hómezõkben is megtalálta a szépséget Szalay Balázs, akinek egyébként is Alaszka az egyik kedvenc országa.
Ezúttal az Iditarodra, a világ egyik leghosszabb és leghíresebb kutyaszán-versenyére utazott el az Opel Dakar Team médiacsapatával, amellyel végigkövette az elsõ néhány napot, megismerkedett a versenyzõkkel, olyannyira, hogy személyes kedvence is lett közülük.
„Nyilván eredendõen az elsõ magyar indulónak, Balogh Ottónak szurkoltam, de attól kezdve, hogy õ a vírusos betegsége miatt kénytelen volt feladni a küzdelmet, a címvédõ Dallas Seavey vált a személyes kedvencemmé, mert nagyon jó benyomást tett rám, mert 25 évesen õ volt a sorozat legfiatalabb gyõztese, s mert az egész családja megszállott kutyaszán-hajtó. Jelenleg édesapja, Mitch vezet a versenyben, de nagyapja, Dan is hajtó volt a verseny hõskorában. Tõle kaptam is egy dedikált könyvet, amelyet az Iditarod nehézségeirõl, szépségeirõl, kihívásairól írt, éppen akkor jelent meg, amikor ott voltunk. A környezet és a verseny annak ellenére lenyûgözött, hogy a mínusz 35 Celsius-fokos hideg tényleg eléggé megviseli az embert, de én szeretem a kihívásokat, ezért megyek a sivatagba is” – mondta Szalay Balázs, aki az Iditarod összes „vonzereje” ellenére marad az autóversenyzésnél, ugyanis õt a tereprali „sebességtartománya” vonzza jobban.