Szalay Balázs nem volt kifejezetten boldog, amikor megérkezett Er Rachidiába. Pedig a kilencedik Dakarján induló magyar pilóta nagyon várta már az afrikai szakaszokat, hiszen õ is (ahogyan a mezõny többsége) ezek miatt a pályák miatt szereti a sivatagi show-t.
Ráadásul a hétfõi trükkös, ugyanakkor helyenként nagyon gyors, más helyenként meg a sziklák miatt meglehetõsen veszélyes pálya nagyon is feküdt volna neki. A feltételes mód azért indokolt, mert Szalay Balázs és Bunkoczi László autója már a rajthoz is csak kínlódva ért oda. Az Opel egyszerûen nem akart beindulni, ráadásul a páros pechére most elõször emelkedõn volt a rajt.
Végül nagy nehezen elverekedték magukat a startvonalig, ám utána sem javult sokat a helyzet. Olyan érzés volt, mintha a motorban nem menne két henger, a pilótának elsõ és második fokozatban veszettül kellett pörgetnie az erõforrást ahhoz, hogy ne fulladjon le az autó. Ezek után nem meglepõ, hogy jó néhányan megelõzték õket, a szakaszon a 81. helyen végeztek, az összetettben azonban még mindig az 57. helyen tanyáznak.
A szervizcsapat természetesen azonnal munkához látott, amint az ezüst-sárga Opel Antara megérkezett a táborba, fel is fedeztek néhány apróbb hibát, és azokat megpróbálják kijavítani. Szalay bízik benne, hogy sikerül, mert már régen volt így elkeseredve, mint hétfõn, amikor autóversenyzés helyett csak küszködni tudott a szelektív szakaszon.
„A motor vadonatúj, nem tudom, mi lehet vele, de a csapat mindent megtesz annak érdekében, hogy kedden már újult erõvel folytathassuk a küzdelmet” – mondta Szalay.

A Mol által támogatott nemzetközi csapat motorosai közül ezen a napon is a szlovák Jaroslav Katrinak volt a leggyorsabb (13.!), aki annak ellenére hogy tényleg a toppilóták között motorozott, veszélyesnek titulálta a szakaszt. Azt mondta, a porban szinte semmit sem lehetett látni, úgyhogy az elõzéseket teljesen vakon kellett végrehajtani, sohasem tudta az ember, hogy éppen szikla, vagy árok van elõtte. Szerencsére õ egyszer sem esett el, és a motorjával sem volt gond, úgyhogy elégedett volt a napi teljesítményével.

Kátai Péter is veszélyesnek találta a pályát, fõleg az utolsó szakaszát, ahol éles sziklákon, nagy köveken kellett motorozni. Mégsem ez volt az, ami igazán bosszantotta, hanem az, hogy a tankoló zónából kifelé jövet négy percet késett. A késés oka az volt, hogy elhagyta a menetlevelét, amire ráírták, hogy mikor kell indulnia, és a sportbíró, aki elõtte mindenkinek intett, hogy induljon, nem látta meg õt, és csak késõn szólt. Mindegy, ez legyen a legnagyobb problémája az egész szakasz során! Ha folytatódik a javuló tendencia, amit Kátai mutat, ebbõl akár valami szép eredmény is kisülhet. A magyar pilóta hétfõn a 43. helyen végzett, az összetettben pedig a 45. helyrõl várhatja a folytatást.

A romániai Emanuel Gyenes (52.) egyetértett csapattársaival abban, hogy kemény volt ez a nap. Õ kétszer is elesett, szerencsére nem történt komolyabb baja sem neki, sem a motornak. Az esések sem az õ hibájából következtek be: tönkrement a kuplung, és amikor egy-egy fékezésnél blokkolta a hátsó kereket, és kuplungolni próbált, a motor egyszerûen leállt. Mindkétszer árokba esés lett a vége, de ennyi volt az összes kaland az elsõ afrikai napon.