„Az mindig jó, ha célban vagyunk, mert azt jelenti, ha kisebb-nagyobb nehézségek árán is, de ezt a feladatot is megoldottuk, ezen a maratonin is túl vagyunk – mondta Szalay Balázs. – Volt jó néhány nap az elmúlt két hét során, amelyeken problémákkal küszködtünk: cseréltünk ékszíjat, többször volt defektünk, futómûgondunk, és abroncsválasztási problémánk, és persze nem szabad elfelejteni, hogy négy napig gyomorproblémákkal küszködtem, ami szintén megakasztotta a dolgok normál menetét. Jó fõpróba volt ez az év végi nagy megméretés elõtt.”

Az elsõ napokon – az orosz és a kazah szakaszokon – az esõ és a vendégmarasztaló sár nehezítette meg a versenyzõk dolgát, utóbb pedig, a Góbi sivatagban a hegynyi magas dûnék jelentettek hatalmas kihívást.  

„Nehéz verseny volt, már csak a hossza miatt is, nagyon kiveszi a csapat erejét, hogy napi hét-nyolcszáz kilométert kell megtenniük a szervizes fiúknak, és utána jön még a szerelés. Nekünk is sokat kellett menni, de mi legalább gyönyörködhettünk az érintetlen természet szépségeiben. A legszebb a pénteki szakasz volt, a rajt után húsz kilométerrel már bent voltunk a sivatag kellõs közepén, ahol tavakat kerülgettünk, végeláthatatlan dûnesorokon autóztunk, és egyszer csak megpillantottunk egy hatalmas Dzsingisz kán szobrot homokkõbõl. Gyönyörû volt. Azt is élveztem egyébként, amikor Ürümcsi után a dûnékben autóztunk, én ebben látom a tereprali szépségét, meg abban, amikor az erdõben megyünk” – tette hozzá Szalay, aki szombaton navigátorával, Bunkoczi Lászlóval és a többi csapattaggal elment megnézni az agyaghadsereget, este pedig Hszianban vacsorázott, amelynek szépsége és különlegessége egyszerûen lenyûgözte. 

„A nehézségeket figyelembe véve mindenképp elégedett vagyok, hogy leküzdöttük ezt a hosszú versenytávot – a csapat megint jól vizsgázott, minden problémát megoldott” – summázta Szalay.