Szereléssel töltik a szünnapot a Szalay Dakar Team tagjai: ahogy az már lenni szokott a csapat megpróbálja a lehetõ legjobb állapotba hozni a versenygépeket. A még versenyben lévõ pilótáknak nem volt könnyû napjuk szombaton: egy iszonyú kemény és technikai gondokkal nehezített szakasz végén csak éjszaka érkeztek meg a táborba, úgyhogy kétségtelenül jól jött nekik a szünnap.

Szalay Balázs, Bunkoczi László (Opel Frontera, az összetettben: 52. hely)
Az Atar és Nouakchott közötti szakasz elején köves szakaszon haladtunk, ott egy szikla megütötte a hátsó differenciálmûvet, és az olaj elkezdett csepegni. A dûnéken még át tudtunk vergõdni valahogy, és közben láttuk elakadva a Schlesser Buggykat, néhány BMW-t, Mitsubishit, a Kamaz és a Tatra-kamionok közül egyet-egyet. Szóval nagy parádé volt a dûnék között – és örülhetünk, hogy mi megúsztuk másfél óra ásással. Ami nem volt fair ezzel kapcsolatban az az, hogy a rendezõ helikopter az elsõ negyven autó után leszállt a dûnesor elõtt és elterelte a versenyzõket. Ez nem volt igazságos, mert a többiek így nem mentek át a legnehezebb dûnesoron. Így rajtunk kívül egyetlen magyar egység sem. A kettes ellenõrzõ pontot kis szerencsével találtuk meg, mert megláttuk lebegni fölötte az egyik helikoptert.
Száztíz kilométerrel a cél elõtt aztán az olaj teljesen kifogyott, az autó pedig egyszerûen megállt. Kiszedtük a féltengelyeket és a kardánt és elsõkerékhajtásban próbáltuk megtenni a hátralévõ szakaszt. Többször elakadtunk, és a végén már Darázsi Zsolti húzott minket a kamionnal. A cél elõtt kétszer is felvontatott egy dombra, hogy a kocsi önerõbõl át tudjon menni a célállomáson – mert ez a szabály. Jó hogy itt vagyunk, most szereléssel töltjük a szünnapot, a fiúk teljesen felújítják a kocsit és holnap megint újult erõvel vágunk neki a versenynek.

Varga Ákos (KTM, az összetettben: 84. hely)
A szombati nap aránylag könnyû volt az elõzõhöz képest – dûnéken és köves szakaszokon vezetett keresztül és nagyon sok volt a gyors rész. Jótékonysági napot tartottam, nyolcvan kilométernél a láncszereléshez adtam alkatrészt, kétszáznál meg szerelõvasat valakinek, akinek defektes lett a kereke. A szakasz vége volt nehezebb – a második tankolózónát alig találtuk meg. Minden irányból jöttek a motorosok, összeverõdtünk vagy tizenhárman. Aztán megláttunk egy beduin sátrat, ott is megmutattuk az itinert és megkérdeztük, hogy szerintük merre menjünk tovább, de abban az irányban, amerre elküldtek minket, semmi sem volt. Ilyen káoszt én még nem láttam. Aztán nem tudom hogy, de nagy nehezen megtaláltuk az ominózus pontot és mehettünk tovább. Jó, hogy ma szünnap van, így legalább egy kicsit pihenhetünk és a motort is gatyába rázhatjuk.

Darázsi Zsolt, Szalai Norbert, Rack György (MAN, az összetettben: 17. hely)
A kamionnal normálisan a világon semmi technikai gond nem szokott lenni, ám tegnap ez egészen másképp volt. Rögtön a szakasz elején defektet kaptunk, de úgy, hogy a felni szélét is elhagytuk, meg a tartalék laprugót is, aminek valamikor, valahol meglazult a csavarja és éppen le akart esni, amikor észrevettük. Azután elment a kuplung, félig leszakadt a váltó, és körülbelül tizenöten gyûltünk össze, mire megtaláltuk a kettes csekkpontot. És a végén desszertként még megláttuk, hogy Balázséknak is gondjuk van, úgyhogy még mellettük is ácsorogtunk egy kicsit.