„A verseny a vasárnap megrendezett városi prológgal kezdõdött. Új és kedvelt tendencia, hogy a versenyek rendezõi városi enduro versenyeket illetve szakaszokat jelölnek ki azért, hogy több nézõt vonzzanak az eseményekre. Ennek az ötletnek itt is nagy sikere volt, Szeben belvárosa tele volt emberekkel, akik izgatottan várták az õrült motoros show-t. Elõször a csapatverseny mezõnye indult, utánuk jöttünk mi, az egyéni indulók. Volt egy felvezetõ kör, amikor megismerkedtünk a pályával, utána következett a hajsza. A nyertes az volt, aki a legtöbb kört tudta megtenni az 1,2 km-es pályán 15 perc alatt.
A szervezõk egy veszélyes, látványos, extrém pályát alakítottak ki a város fõutcáján, nagyon nehéz volt hiba nélkül teljesíteni ezt a rövid napot is! Az elsõ akadály egy 50-60 cm széles farönkökkel tûzdelt szakasz volt, utána egy szinte függõleges 10 m-es falon kellett átküzdenünk magunkat. Városi betonlépcsõn, teherautó gumikon, tartálykocsin kellett átkelnünk, de a legnehezebb feladat a farönkökön való átkelés volt, azokon nem lehetett egyszerûen átmenni, átugratni sem, ennek a feladatnak a megoldása igazi kihívást jelentett a mezõny számára. A prológot Cyrill Despres nyerte, én a 9. helyen végeztem, aminek nagyon örülök, hiszen végig óvatosan, nyugodtan mentem, hogy ne veszélyeztessem a többi napon való indulásomat. A többiek is jól teljesítettek, hiszen csapattársam és barátom, Kátai Péter a 6. helyen végzett, a csapatversenyben induló Arrabona MSE csapat (Nagy Péter és Dési János) pedig a csapatok között szerezte meg az elõkelõ 6. helyet.

Hétfõn aztán elkezdõdött az igazi horror! Tudtam, hogy egy kemény versenyen veszek részt, de azt álmomban sem gondoltam volna, hogy ilyen nehéz lesz. Õszintén megmondom, ez volt életem egyik legnehezebb napja!!! Kora reggel volt a rajt, egész napi hajtás után este hétre értem be a célba úgy, hogy már alig álltam a lábamon. A várost elhagyva, a hegyekben folyt a verseny napi szakasz, extra meredek, több kilométer hosszú hegyi felmenõk és lemenõk váltották egymást, olyan lejárók voltak a pályán, hogy szinte függõlegesen kellett menni a sûrû erdõben és változatos terepviszonyok között. A talaj hol köves volt, hol sáros, földes, tulajdonképpen mindenféle tereppel találkoztunk, ami egy endurosnak csak a vágya lehet. A motor többször elakadt, sok helyen úgy kellett kézzel felhúzni, ilyenkor jól jött, hogy nem egyedül motoroztam, hanem Kátai Péterrel, és a késõbbi napi gyõztessel, egy dél-afrikai motorossal szinte egymást segítve motoroztunk. A lemenõknél kétszer is átfordult a motorom, több métert zuhant ilyenkor a hegyfalon, csak a következõ fa fogta meg. Sajnos egyik alkalommal én is a motorral zuhantam, éppen a törött bordámra estem. A szakasz felénél bennragadtam egy patakban, ahol lefulladt a motorom, és nem tudtam bele életet lehelni, csak hosszas próbálkozás után. Itt ért utol, és elõzött le a német bajnok, Erick Brandauer. Ekkor maradtam egyedül, és ezen a napon tanultam meg igazán e GPS használatát, a navigálást, hiszen itt már nem hagyatkozhattam másra, csak magamra. Összességében az elsõ nap útvonala és nehézsége sokszor szinte túllépte az emberi tûrõképesség határait, a mezõny egésze iszonyatosan kikészült!
Az eredményekkel sajnos problémák adódtak, hiszen többen, köztük én is nagy idõbüntetést kaptunk, és nem vagyunk egyelõre tisztában azzal, hogy mire adták a büntetõidõt.
És bár a verseny napi szakaszán túl voltam, számomra igazán éjszaka kezdõdött a kínlódás! Valószínûleg valamivel elrontottam a gyomromat, vagy megtámadott egy vírus, de sajnos egész éjszaka a WC-t jártam, minden erõm elment, hasmenés, hányás gyötört annyira, hogy a reggel induló új szakaszt már nem tudtam vállalni.

A mai, keddi nap a pihenésé volt, az orvosi sátorban injekciót kaptam, gyógyszereket szedek, és bár sajnos nem nagyon érzem, hogy javulna az állapotom, de ha éjszaka jobban leszek, akkor mindenképpen elindulok holnap és folytatom a versenyt, hiszen minden szenvedés ellenére ez az életem és a feladatom!

És hogy ne feledkezzek el a többiekrõl se, a prológon elért szép eredmények után mindenki nagy kedvvel vágott neki a verseny további részének. Kátai Péter sokáig velem haladt az elsõ napon, a beragadásomkor elõnyt szerzett és élet – halál között hajtott tovább szinte a végkimerülésig. A szakasz vége felé azonban tönkrement a kuplungja, és az utolsó kihívásokat már majdnem feladta a versenyt, amikor az Arrabona MSE csapat tagjai utolérték és segítettek neki. Õk az elsõ napot sikerrel zárták, mûszaki problémájuk nem volt, ám a mai napon Nagy Petinek ment el a kuplungja, így ma eredmény nélkül maradtak, holnap javíthatnak. Szintén csapatban indult Végh Zsolt, a magyar bajnokság 2. osztályú versenyzõje, akinek társa a magyar származású romániai Ramay Attila, õk az elsõ napon kényszerültek mûszaki probléma miatt kiállni, ám kedden sikeresen vették az akadályokat. A verseny legnagyobb menõje, Cyrill Despres is „eszi a motorját”, neki szinte a teljes motorblokkot kicserélték már a két nap után. A szerelõi szerint még nem volt ennyire fáradt egy versenyen sem!!! A versenyzõk életét nehezíti a sok mûszaki gond, a nehéz pálya miatt nagyon sokat kell szerelni az éjszakákba nyúlóan. Szinte minden versenyzõnek kuplungot kellett cserélnie, és ha csak arra gondolunk, hogy egy kuplung általában egy évet kibír, ez is azt jelzi, hogy a pálya iszonyatosan nehéz volt.