Kéthetes maratoni száguldás (majdnem 9000 kilométer megtétele) után végre megérkezett Szenegálba a Dakar-rali mezõnye – a sátrazás után szombaton este már ágyban alszanak a versenyzõk és a sok vödörben fürdés után végre meleg zuhanyt vehetnek.

Az utolsó elõtti nap is tartogatott azonban vaskos meglepetéseket, ami a Szalay Dakar Team számára nagyon is kellemes volt – miután az élpilóták közül a legtöbben eltévedtek, a csapat motorosa, Varga Ákos bekerült a top tízbe (a nyolcadik helyen végzett). Ez pedig hatalmas fegyvertény. A Szalay Balázs, Bunkoczi László kettõs a 26. helyen zárta a Tambacounda és Dakar közötti szakaszt, az összetettben pedig a 28. helyen tanyázik. A Darázsi Zsolt, Szalai Norbert, Rack György kamionos trió számára türelemjáték volt ez a nap, mivel a kamion dobozát gyakorlatilag már semmi sem tartja, úgyhogy vigyázni kellett, hogy el ne hagyják.

Varga Ákos (KTM, 8. hely, az összetettben: 60.)
Elfáradtam, és éhes vagyok mint a farkas, úgyhogy még nem fogtam fel, hogy a nyolcadik helyen végeztem. A szakasz 160. kilométerénél két egymást követõ jel ugyanaz volt az itinerben, ezt nézhették el a többiek. Láttam a jobbra vezetõ nyomokat, de azt is láttam a roadbookban, hogy nem arra kell menni. A saját fejem után mentem, és akkor jöttem rá, hogy jól döntöttem, amikor észrevettem, hogy a toppilóták jönnek a hátam mögött. Ez új erõt adott – még szerencse, hogy az egyes csekkpontnál bevettem egy fájdalomcsillapítót, mert így nem fájt a sérült kezem – összeszedtem magam, és húztam a gázt, ahogyan csak tudtam. A célban jó néhányan kértek autogramot meg közös fotót, és ez nagyon jól esett, de sokkal jobb lenne már otthon lenni.

Szalay Balázs, Bunkoczi László (Opel Frontera, 26. hely, az összetettben 28.)
Szerencsére az Opel jól bírja a megpróbáltatásokat, mert bevallom, ma néhányszor elveszítettem a türelmemet. Az elsõ száz kilométeren csak autósokat elõztünk, ami viszonylag könnyen ment, mert lassúbbak voltak, ám a Kamazzal nem tudtunk mit kezdeni. Száz kilométert adtam magamnak arra, hogy megelõzzem, ám az egyik kísérletemnél derékba törtünk egy fát és majdnem az árokba borultunk, úgyhogy ezután feladtam a próbálkozást. Annyira közel mentem hozzá, hogy ne poroljon az orrom elõtt, és hûségesen követtem. Nem ez volt azonban az egyetlen bosszantó dolog, ami ma történt: reggel a rajt elõtt valaki ellopta a kocsiból a sisakomat. Már csak három perc volt hátra a rajtig, amikor észrevettem, hogy nincs mit a fejemre tenni. Laci gyorsan megállított egy szervizkamiont, valakinek a fejérõl lekönyörögte a sisakot, és így végül el tudtunk indulni. Szerencse a szerencsétlenségben, hogy ma nem volt idõm beletenni a sisakba a pénztárcámat, mert egyébként ott szoktam tartani. Örülök, hogy itt vagyunk Dakarban, már csak azért is, mert nem volt könnyû eddig eljutni.

Darázsi Zsolt, Szalai Norbert, Rack György (MAN, 32. hely, az összetettben: 16,)
Óvatos voltam, amennyire csak lehetett, nem akartam kockáztatni, hogy elhagyjuk a kamion hátulját. A szakasz élvezeti értéke így a nullával volt egyenlõ.