A nyilatkozat, amely a 2008-as Dakar technikai átvételének a második napján helyi idõ szerint 12-órakor a versenyzõi gyûlésen elhangzott:

Etienne Lavigne:
„Üdvözlöm a Dakar-barátokat és mindazokat, akik ebben az évben velünk voltak. Sajnos szörnyû hírt kell bejelentenem. A 2008-as Dakar nem fog elrajtolni. Az A.S.O. hivatalos közleményét fogom felolvasni.

A Francia kormánnyal – különösképpen a Külügyminisztériummal – történt egyeztetések után és az õ szilárd álláspontjukat figyelembe véve a Dakar szervezõi meghozták döntésüket a Dakar 2008 évi futamának törlésére vonatkozóan, mely január 5. és 20. között került volna megrendezésre Lisszabon és Szenegál fõvárosa között. A jelen felszült nemzetközi politikai helyzet és a december 24-én történt négy francia turista meggyilkolása, mely az iszlám Maghred Al-Kaida csoportjának nevéhez köthetõ, valamint a terrorista szervezetek közvetlenül a versenyt fenyegetõ felhívásai következtében az A.S.O. nem dönthetett másként, minthogy a sporteseményt nem rendezi meg.

Az A.S.O. elsõdleges felelõssége a résztvevõk – beleértve a meglátogatott országok lakosságának, az amatõr és profi versenyzõk, a technikai szervizcsapatok, az újságírók, a partnerek és munkatársak – biztonságának biztosítása. Így az A.S.O. ismételten megerõsítette, hogy a biztonság kérdése sohasem volt, sohasem lesz, és most sem lehet kompromisszum tárgya a Dakar rali történetében. A Dakar rali egy jelkép és egy jelképet nem lehet lerombolni. A 2008-as futam törlése nem veszélyezteti a Dakar rali jövõjét. Éppen ezért, híven a sport iránti elkötelezettségéhez és szenvedélyéhez, az A.S.O. felvállalja a feladatot, hogy 2009-ben új kalandot ajánljon az tereprali szerelmeseinek az elkövetkezõ hónapokban.

Mélységes csalódottsággal és fájdalmas szomorúsággal mondom ezeket ma. Gyönyörû és kihívásokkal teli pillanatokkal ajándékozott meg minket a Dakar, de ígérhetem, hogy a Dakar a jövõ évben is itt lesz. Köszönöm.”

A versenyzõk nyilatkozatai:

Cyril DESPRES (franciául)
„Etienne Lavigne szavait hallgatva teljes bizonyossággal mondhatom, hogy helyesen cselekedett. A jelen körülmények nem teszik lehetõvé, hogy Afrikába menjünk. Tisztelem a döntésüket.
Ez idáig 8 alkalommal volt lehetõségem részt venni a Dakar ralin… és tehettem ezt azért, mert a rendezõk nagyszerû munkát végeztek, ebben az évben is kiváló munkát végeztek, de sajnos nem indulhatunk el… ennek ellenére jövõre is rajthoz állok.”

Injerjú Jean-Louis SCHLESSER-el:
„Sajnos nem tudunk mást tenni, minthogy elfogadjuk a szervezõk döntését, akik a Francia Külügymisztérium és a Francia kormány szigorú javaslatára alapozták döntésüket, és nem hagyhatjuk figyelmen kívül… el kell fogadnunk.
A baj az, hogy a Dakar a saját médiasikerének áldozatává vált. Közel 50-féle nemzetiség… el tudjátok képzelni a következményeket, ha valami baj történik?”

Interjú Sven QUANDT-al, a BMX X-Raid csapatvezetõjével:
„Mindig is tudtuk, hogy Mauritánia nehéz terep. Már a múltban is akadtak problémák, tehát tudtuk, hogy milyen nehézségekkel kell jelen helyzetben is megküzdenünk, sajnos gyõzött a biztonság.”

Interjú Kris NISSEN-nel, a Volkswagen csapatvezetõjével:
Hiszem, ha az A.S.O. és a szervezõség, Etienne és az õ emberei nem tudtak alternatív megoldást találni, akkor senki sem tudott volna, és ezt el kell fogadnunk.

Interjú Dominique SERIEYS-el, a Mitshubishi csapatvezetõjével:
„A Mitsubishi Motors elkötelezett a tereprali versenyek iránt… legyen ez a Dakar, a Transorientale vagy a Transsouthamerica. Már 26 évre tekint vissza a tereprali kultúránk… és egy új autóval készülünk a 2009-es évre, mely 2008 júniusára vagy szeptemberére lesz kész. Ami most történt, nem befolyásolja a jövõbeli terveinket.”

Interjú Carlos SAINZ-al:
„Sajnálatosnak tartom, hogy politikai ügyek kihatással vannak a sportra. Szerintem a társadalom rendje megbomlott és vele együtt a sport világa is.”

Interjú Bruno SABY-val:
„Pályafutásom során az egyik legjobb dolog valószínûleg az, hogy minden évben ellátogathatok Afrikába, erre a kontinensre, mely szeretett minket és ahova olyan sok jó dolgot hoztunk… most pedig politikai nyomásra hagyunk el olyan országokat, amelyek ezt biztosan nem érdemelték meg. Úgy gondolom, hogy a verseny legnagyobb vesztesei az Afrikai országok.”

Interjú David CASTEU-val:
„Mi, a versenyzõk, kizárólag a ralira összpontosítottunk, a felkészülés apró részleteire és nem foglalkoztunk az eseményekkel… és most… nem tudom… a sok hónapos felkészülésre… a résztvevõkre gondolok… van egy barátom, egy amatõr versenyzõ, aki 30000 eurós kölcsönt vett fel, hogy indulhasson, nemrég találkoztunk és könnyes volt a szeme, és azt kérdezte ’El tudod képzelni? Minden álmom’… Hihetetlen.”

Interjú Eric VIGOROUX-val:
„Amikor belegondolok, hogy mennyi dolgot kellett megtenni a felkészüléshez a Dakarra… és mindez köddé vált 30 perccel a gépátvétel befejezése elõtt, annyi kis apró dologra kellett figyelni… és már készen álltunk erre a nagy és különleges eseményre… és most, mint derült égbõl villámcsapás… ez a bejelentés… nem tudom. Még mindig nem tudom felfogni. Remélem, hogy a csapatom, a partnereink és mindenki, aki részese ennek a dolognak nem adja fel. Össze kell fognunk, és együtt kell továbbhaladnunk.”

Interjú #121 rajtszámú Sarr ALIOUNE-nel:
„A baj az, hogy a szponzori szerzõdésnek, amit aláírtam az a feltétele, hogy elkezdjem a versenyt. Megvettem a motorom, kifizettem az utat és a hotelt Lisszabonban… és most nem tudom mi lesz… remélem megértik… megértik, hogy nem az én hibám!

Interjú Ellen LOHR-ral:
Nagyon szomorú vagyok. Nagyon keményen dolgoztunk és nem értem a döntést. A nagy csapatok talán kibírják, de a kicsik, mint én is vissza kell, hogy fizessük a támogatást a szponzoroknak, pénzt, amit már elköltöttünk. Ez a Dakar halálát jelenti, nem lesz többé lehetõségem a részvételre. Már nem legenda többé.”

Interjú Christian Lavieille-el:
„Kárba veszett az a rengeteg befektetett munka, nem tudjuk pontosan mi is van Mauritániában. Költségvetési szempontból szemlélve a dolgokat, én jobban örültem volna, ha a rali elrajtolt volna… még ha csak Marokkó határáig megyünk is… a partnereim és szponzoraim miatt, akik 3 hónapja fizetik a versenyünk költségeit.
Úgy vélem, hogy igen nehéz dolgunk lesz. A Dakarnak nagyon kemény lesz. Nem tudom, hogy lesz-e még egyszer Dakar.”

Interjú Carole Montillett-el:
„Két-három éve fenyegetik a Dakart. Engedélyeket adtak, majd tagadtak meg. Szakaszokat kellett kihagyni vagy módosítani a kockázatok elkerülése végett… de lehet, hogy ez volt a végsõ csapás, és a Dakar nincs többé.”

Interjú Stephane HENRARD-al:
„Nem tudom elhinni, hogy ez lenne a Dakar vége, mert ez egy 30 éves történet, csodálatos országokon keresztül… Tudom, hogy Mauritánia nagy része is boldogan és lelkesen fogadja a Dakart… ez politikai kavarás, melynek a rali a vesztese.”

Interjú Marc Coma-val:
„Az élversenyzõ élete rövid… egy év nagyon sok idõ, egy év otthon nagy kihagyás, de mint ahogyan ezt is, el kell fogadnunk, ha nem biztonságos, nem vághatunk neki… remélem, hogy ez az év Dakar nélkül hamar eltelik, és jövõre meglesznek a megfelelõ biztonsági feltételek, és a sivatag és a rali szerelmesei újra nekivághatnak a versenynek.”