A kérdésekre a válasz hamarosan megérkezett, hiszen a fura szerzet betekert a benzinkútra és megismerkedtünk. Az ember ott Marokkó közepén, a semmi nagylábujján Stockholmból bicajozott el a marokkói benzinkútig. 6 hónapja nem borotválkozott és összesen 25.000 km  et bicajozik két év alatt Fokvárosig. A kérdésemre, hogy mi motiválja azt válaszolta, hogy szeret kerékpározni. Jaahh az más. Nagyon klassz figura volt, nem lévén más lehetõségünk adtunk neki egy kicsit használt csapat pólót és némi élelmet. A svéd fiú  útját követni lehet a swedentoafrica.com oldalon.

A svéd emberkével való találkozás elõtt még volt egy gyorsasági szakaszunk is, amit a 2. helyen fejeztünk meg. Jó kis bátorságpróba volt, átlagsebességünk meghaladta a 120Km/órát. Hosszú lobogós szakaszokat váltogattunk eltévedõs kanyargós nyomokkal. Egy buggy rajtolt elõttünk, aki az egyenes részeken meglépett, a kanyargósokon utolértünk, de megelõzni nem tudtunk. Úgy 40 km el a vége elõtt egy nagyon becsapós  részen a porában elfordultunk utánuk jobbra, amikor bevillant, hogy a helyes megoldás nem befordulni ott ahol ok tették. Kb. 300 méter után visszafordultunk és megtaláltuk a helyes irányt, mint a célban kiderült a francia versenyzõ több mint 10 percet kanyargott, mire megtalálta a helyes nyomot. /most nekünk jött ki a lépés/   

A cél elõtt J.L.Schlesser Úr megelõzött minket, ami nem csoda, a hosszú egyenesekben a buggy-kat nehéz megelõzni. Saját bevallása szerint a kocsija az egyenesekben 215 km/óra sebességre is képes, a miénk 190-re. De azt hiszem nem is szeretnék 215-el menni a murván.

Jó hosszú etap után értünk Dakhlába, ahol tengerre nyjló sátrat kaptam a Zsozsóéktól, az idõjárás felelõstõl meg akkora szelet. hogy a sátrat emelgette a levegõbe, pedig benne feküdtem. A kellemes fáradtságot nem tudta kifújni a szemembõl és kb 10-kor aludtam