Egyébként a pihenõnap rettentõen gyorsan eltelik. Amikor kint vagyunk a sivatagban, -van úgy- hogy egy kilométer megtétele egy emberöltõvel ér  fel,a pihenõnap meg huss elporol. Miklósék pazar gulyáslevest fõztek, mi a Balázzsal várost néztünk, és egy kávézóban találtunk internetet és dolgoztunk kicsit. A Hotel Regencyben nem volt net, a Gipsy Cafeban találtunk. A pihenõnap azért pihenõnap, hogy hamar befejezzünk 9 kor már aludtam.  Jó korán ébredtünk a TV-s csapat még nálunk is korábban. Láss csodát, ma reggel csendben tapintatosan távoztak, kurjongatás nélkül. Lehetséges, hogy tegnap az arcomra volt írva, hogy a kurjongatásos ébresztés nem vagyok nagy barátja? 

Hosszú etap után megérkeztünk  marokkoi-szenegáli határra. Ehhez képest a régi vasfüggönyünk valódi Schengen. A semmi közepén egy falon túl a kijárat Marokkóból ahol a határõr beírt minket egy nagy könyvbe, jelezvén hogy távoztunk az országból. Következett egy  majd 3 km-es semmi földje. Utána egy másik falon túl bejárat Mauritániába, ahol mi megállás nélkül bejutottunk, míg  a többiektõl  ujlenyomatot vettek, lefényképezték õket, nehogy itt maradjon bárki is. Eddig nem gondoltam Mauritániára mint emigrációs célországra, de megint tanultam valami újat. 

A verseny megint egy nagy levegõvételes rohanás volt, 130km es átlaggal és  megint 2.-ok lettünk. Nem hiszek a számmisztikában, de figyelemre méltó, hogy amióta ezen a versenyen megyünk, csak 2-essel kezdõdnek a helyezéseink. 5-ször lettünk 2.-ok és egyszer 22.-ek. tartok tõle hogy ha oda akarunk érni az elejére ki kell valamit találnunk, hogy néhányszor 1-essel is kezdõdjön e helyezésünk és mondjuk ne 11.-ek legyünk. Holnap kezdõdik a mulatság irányt veszünk a dûnéknek.