Ha a fiúk, mondjuk, kártyáznának, és a történetben szerepelne még Leila, az arab démon, akár egy Rejtõ regény is kezdõdhetne így. De se kártya, se arab démon – a két kitûnõ pilóta kedélyesen kávézik, s mi másról folyna közöttük a szó, mint az autósportról?!

Michelisz a túraautó-világbajnoki szezonra készül (rajt április 12-13-án Marokkóban), éppen azt meséli, milyen hatalmas élmény neki hazai pályán (Hungaroring, május 3-4.) autózni, s bár szerencsére többször megadatott, hogy kilépjen a pódiumra a magyar közönség elé, minden egyes alkalommal földöntúli örömet érzett, amikor megtehette.

Szalay a sivatagról áradozik, a végeláthatatlan homokdûnékrõl, és arról, hogy amikor a hegynyi magas dombok között száguld, mennyire kicsinek és jelentéktelennek érzi magát. Elmondja még, milyen pokoli hideg van éjszakánként Afrikában („Mínusz öt fok, tényleg?!” – húzza össze magát Michelisz), s hogy az a legjobb az egészben, amikor állni lehet a gázon. 

Naná, hogy az! Mindketten ezért versenyeznek. A sebesség mámoráért…

Szalay a Selyemút-ralira készül (július 4-12., Oroszország), arról beszél, milyen nagy érzés volt tavalyelõtt a dobogó második fokán ünnepelni a rangos, nemzetközi sivatagi versenyen. S persze, hogy szeretné felülmúlni azt az eredményt. 

A kávé elfogyott, fizetnének. És itt elkezdõdik a vetélkedés kettejük között. A pincérnõ végül Szalay pénzét veszi el, de akkor már villannak a szemek, látszik, hogy ebbõl verseny lesz. Lefutnak a lépcsõn, autóba ülnek (Szalay egy utcai Opel Mokkába, Michelisz egy utcai Honda Civicbe – csak hogy hûek maradjanak a versenygépeikhez…), s mennek egy kört a Ringen. Esõben. Mert az idõjárás, ugye, kiszámíthatatlan. 

https://www.youtube.com/watch?v=dGbwKUvx5w8&list=PLWv2QfOq6kwWLQs-B3tPmUlp3HaHfV3ap