Az egyik fõ ok a változatos útvonal, a másik a jó rendezés, a harmadik pedig, hogy a 2012-es Silk Way-ralin Szalayék pályafutásuk legnagyobb nemzetközi sikerét aratták, amikor az utolsó szakaszon hatalmas hajrával felzárkóztak a második helyre. 

„Úgy emlékszem arra a napra, mint pályafutásom egyik csúcspontjára – mondta mosolyogva Szalay. –  Amikor beértünk az utolsó szakasz céljába, még nem tudtuk, hogy megnyertük a szelektívet, szinte nem is hittük el. Azután meg már azért izgultunk, hogy mikor ér be mögöttünk Borisz Gadaszin. Két percen múlt, hogy nem nyertük meg az egész versenyt. De nem búsultunk amiatt, hogy másodikak lettünk, hiszen erre sem számítottunk. Sosem felejtem el a célban a helyi asszonykórust, azután meg a táborban az ünneplést. Nagyon jól emlékszem, hogy a céldobogótól nem messze volt egy felfújható medence, abba a kocsi tetejérõl pont bele tudtam ugrani, és utána ruhástól követett az egész csapat. Nagyon jó érzés volt. Alapvetõen persze versenyezni a legjobb, de amikor van mit ünnepelni, a siker legalább olyan édes.”

Azóta tovább bõvült a nemzetközi mezõny, a gyári csapatok is felfedezték maguknak a Silk Way-ralit, úgyhogy ekkora meglepetésre viszonylag kevés az esély, de a verseny attól még ugyanolyan jó és változatos. 

„Oroszországról a sztyeppék jutnak eszembe, Kazahsztánban már dûnék is elõfordulnak, de leginkább a hegyi, erdei szakaszok ragadtak meg bennem, amelyek azokra az erdélyi pályákra hasonlítanak leginkább, amelyeken a Közép-Európa-ralin versenyeztünk annak idején. Kínában pedig… Nos, ott a határátlépés után nem sokkal már be is vezettek minket a sivatagba. Óriási volt egyébként a váltás az életszínvonal tekintetében is, mintha Mexikóból átmentünk volna Las Vegasba. Ez eléggé meglepett” – mondta Szalay Balázs a tavalyi verseny útvonalát felidézve, amelyhez (legalábbis a tájak szempontjából) nagyon hasonlít majd az idei.