Azt mondják, a Dakaron nincs legnehezebb nap, mindig az a nehéz, amelyen gondod van. Nos, a toppilóták elmondták: a Zouerat és az Atar közötti szakasz akkor is pokoli, ha az embernek csak minimális problémája van. Szalay Balázs és Bunkoczi László szereti ezt a napot, és mindenki azt mondta, ez az õ pályájuk lehet. Nos, a magyarok közül tényleg õk szerepeltek a legjobban: a 42. helyen értek célba. Persze, a maximalista pilóta nem volt tökéletesen elégedett, mivel a második csekkponton harmincadikként haladtak át.

A csapat motorosai közül Jaroslav Katrinak hatalmasat esett, és kézsérüléseket szenvedett (eltört egy ujja) és ez azért is nagy kár, mert a szenzációs 11. helyen áll az összetettben. Varga Ákos a két nappal korábbi, sebességtúllépés miatti büntetésének köszönhetõen a 100. az összetettben, a részeredményei azonban biztatóak, bár a sérült keze egyre jobban fáj.

Szalay Balázs, Bunkoczi László (Opel Frontera, 42. hely):
Viszonylag jól mentünk a szakaszon, egészen addig, amíg hatvan kilométerrel a cél elõtt bele nem estünk egy nagy lyukba. Pont ment le a nap, és szembe sütött, úgyhogy semmit sem láttunk. Más körülmények között ez nem történhetett volna meg, ha látom a gödröt, sohasem mentem volna bele ilyen lassan. De lebuktunk és nem volt lendülete az autónak, úgyhogy nem tudott önerõbõl kikecmeregni. Körülbelül egy órán keresztül ástunk. Ez azért is nagy kár, mert elõtte 440 kilométeren keresztül mindössze egyszer álltunk meg tíz percre defekt miatt.

Varga Ákos (KTM, 47. hely):
Nagyon nehéz szakasz volt, tele tevefûvel és dûnével, és nem tudom, a kettõ közül melyik volt a rosszabb. Talán a tevefû, mert azon pattogott a motor, és ettõl iszonyúan megfájdult a kezem. A kétszázadik kilométerig még bírtam valahogy, de utána csak szenvedtem. Mindkét tanokolási zónában bevettem egy-egy fájdalomcsillapítót, de az is csak ideig óráig segített. De nekem még szerencsém volt, mivel világosban kiértem a szakaszról. Nem tudom, hogy jönnek ki, akik bent ragadtak.

Jaroslav Katrinak (KTM, 16. hely):
Már a szakasz nagy részén túl voltam, amikor nagy sebességnél (körülbelül 140 km/órával mehettem) egy bukkanónál elveszítettem az egyensúlyomat, és ledobott magáról a motor. Alig tudtam összeszedni magam, hogy újra felüljek rá, de muszáj volt, amíg a gép mûködik, addig menni kell. Az elsõ utam az orvosi sátorba vezetett, befáslizták mind a két kezemet, és azt mondták, csoda, hogy nem tört el. Azért a KTM-em sincs daliás állapotban, lesz mit rajta szerelni az éjszaka…

Darázsi Zsolt, Szalai Norbert, Rack György (MAN, 13. hely)
Úton útfélen elakadt autókat és kamionokat láttunk, volt, hogy mi is majdnem elakadtunk, mert elállták az utat és alig lehetett kikerülni õket. Egyszer akadt egy kis gondunk, amikor egy magas dûnére megpróbáltunk felmenni, és a kamion nem engedelmeskedett. De nem szomorodtunk el, mert azt láttuk, hogy az egyik Kamaz is ugyanezzel a problémával küzd. Kétszer nekifutottunk, harmadszorra meg kikerültük. Fárasztó nap volt.

A nap krónikájához tartozik, hogy a szelektív szakasz 27. kilométerénél az autósok mezõnyében addig a 25. helyen álló Kis Sándor, Czeglédi Péter duó ütközött a francia Paul Belmondóval. A baleset nagy sebességnél történt, ám szerencsére a versenyzõknek nem esett nagy bajuk (Belmondo navigátorának eltört egy ujja), ám az autók úgy összetörtek, hogy lehetetlen volt folytatni velük a viadalt.