Pedig nem is szurkoltam magunknak és ennek ellenére rosszul jártunk ma. Megtettünk mindent a sikerért, de nem jött össze. 24 km-el a cél elõtt megállt az autó, de reménytelenül.

Egy kb 300 méter hosszú csúf dûne aljában, ahonnan nem könnyû a kijutás. Természetesen nekiálltunk orvosolni a problémát, ráolvastunk, szétszedtük, összeraktuk, nem ment. Újra szétszedtük, ismét szitkozódtunk, csendben összeraktuk imádkoztunk…majd kb 50 perc után elindult és ment teljes 3 kilométert, majd újra megállt. Az elõbbi procedúra megismétlõdött és kb 40 perc után újra elindultunk. Ekkor nem állt, meg  cserébe tönkre ment a szervó. Balázs hõsiesen helytállt és kihoztuk az Antarát a sivatagból. A 64. helyen ahová a 18.-ról estünk vissza.

Nem könnyû ilyenkor okosakat mondani, de azt tudom hogy nem adjuk fel. A csapat dolgozik a hiba okának kiderítésén, megoldásán. Nem adjuk fel megpróbálunk már holnap sietni. Sem Balázs, sem én nem vagyunk kudarcba beletörõdõ emberek. Most kialszom magam és megpróbáljuk.

Sokat dolgoztunk azért, hogy itt lehessünk és nem adjuk olcsón a bõrünket…