A Szalay Balázs, Bunkoczi László kettõs kisebb homokhegyet hordott el annak érdekében, hogy folytathassa a versenyt.

A pilóta szerint a verseny egyik legnehezebb szakasza volt az Ariquepa és Nazca között. Sokan egyetértettek vele, ugyanis az élmezõnybõl is csak nagyon keveseknek nem kellett elõvenni a homokfutót és a lapátot…
„Ásásszakmailag sokat fejlõdtem, ez nem is kérdés. Ifjú koromban nem voltam képes ilyen rövid idõ alatt elhordani egy ekkora nagy homokhegyet” – mondta Bunkoczi László, miután a páros a 32. helyen célba ért.

De menjünk sorban!
A páros nagyon jól kezdte a szakaszt, amely néhány kilométer után a tengerparton vezetett végig – Szalay élvezte a tenger illatát, s hogy nagyon gyorsan lehetett autózni a homokban. Az egyetlen, ami aggodalomra késztette az olaj volt, ami csöpögött befelé az ablakon. Azt hitte a kormányszervó ment tönkre, de szerencsére nem, mert úgy nem tudtak volna végigmenni ezen a rettentõ nehéz szakaszon.
„A tengerpart után bementünk egy dobálós részre, ahol már dûnék is voltak bõven, elõttünk például rögtön ott ásott két kamion és két autó, úgyhogy nem tudtam a jó nyomon menni. El is akadtunk annak rendje és módja szerint, s bár odajött egy tucat perui, és lelkesen tolta a kocsit, azon kívül, hogy rendes dolog volt tõlük, annyit segített, mint halottnak a csók. Viszont a hideg víz, amit adtak, nagyon jólesett az ásás után” – mondta Szalay.
Az Opel Dakar Team párosa ezután lendületesen folytatta az útját, de megint beért egy katlanba, ahol Kamazok és buggyk ástak. Szalayék is „elnéztek egy nyomot” (a kamionok addigra úgy szétjárták az utat, hogy a rossz is jónak tûnt), ennek megfelelõen beleugrottak a fentebb már említett homokhegybe.

„Alaposan megütöttem a jobb könyökömet, amikor orral beleálltunk a homokhegybe, de ez még a legkevesebb volt, mert utána félórás ásás következett – mondta Szalay. – Ma reggel pont azt mondtam Lacinak, hogy Afrikában, amikor már csak három nap volt hátra a versenybõl, már majdnem biztos volt, hogy célba érünk, itt meg… Itt meg imádkoztunk, hogy túléljük a mai napot, s most imádkozunk, hogy túléljük a holnapit. Várjuk nagyon a szervizcsapatot. A határon volt egy kis baj, nem tudtak rögtön átjönni, de késõ estére a hírek szerint ideérnek, ami azért is jó, mert odaütöttük az autó elejét és hátulját is. Emellett szeretném megköszönni Sebestyén Sanyinak, hogy másfél napra kölcsönadta a szervizcsapatát, ugyanis a fiúk nélkül nehezen tudtuk volna teljesíteni a mai napot.”

A nazcai tábor egyébként pont ugyanolyan, mint maga a szakasz volt – szeles, poros. Csak hogy a fiúk nehogy kiessenek a gyakorlatból…
Szombaton a verseny egyik legnehezebb szakasza vár a mezõnyre Nazca és Pisco között, amelyet a Szalay, Bunkoczi kettõs az összetett 20. helyrõl vár.

(Fotó: Opel Dakar Team/DPPI)