„Gyorsan dolgozni lassan kell” – ez volt az egyik örök igazsága, amelyet Bunkoczi Laci annyiszor idézett a szervizparkban, a világ különbözõ tájain, a sivatagokban, a sztyeppéken, vagy éppen a hegyek között, hogy a csapatból mindenki megtanulta.
Léhi Sándor (vagy ahogy a legtöbben ismerték: a „Pipás”) évtizedekig elmaradhatatlan tagja volt a rali és tereprali-versenyeknek, generációk nõttek fel az õ tanításain, higgadtságával sziklát lehetett repeszteni, az agya pedig úgy vágott, mint a beretva.
Ferjáncz Attila „embere” volt, s az is maradt mindörökre. De bárkinek, aki kért, adott tanácsot. S aki elhívta, azt elkísérte egy-egy versenyre – még a sivatagba is. Csapatunknak, és Szalay Balázsnak személyesen is sokszor, sokat segített a tapasztalatával.
Négy éve küzdött a gyilkos kórral, s bár megnyert számtalan csatát, a háborút sajnos elveszítette – Léhi Sándor 67 évet élt.
A védjegyévé vált pipafüst hiányzik majd a szervizparkokból: az örök igazságai, a tanításai azonban fennmaradnak. S amíg ez így lesz, tovább él…