A Vörös tér ünneplõbe öltözött, s helyi idõ szerint este kilencre már nemcsak a Vaszilij Blazsennij székesegyház jellegzetes, hagyma formájú kupolái miatt volt színes és érdekes a tér, hanem az épület elõtt felsorakozó 95 versenyautó és 35 versenykamion okán is.

A mezõny elsõ felének még az idõjárás is megkegyelmezett: a méltó felvezetés (koncertek, homokkép-festõk, zászlók felvonulása) után száraz idõben kezdõdhetett el a fõ attrakció, a Selyemút-rali ünnepélyes rajtceremóniája.
A tér közepén felállított rajtdobogóra egyenként gurultak fel a tereprali nagymenõi: elsõként 100-as rajtszámmal a kilencszeres Dakar-gyõztes Stéphane Peterhansel, majd húsz perccel késõbb 110-essel, de még az elsõ felvonásban a Szalay Balázs, Bunkoczi László páros.

A magyarok nagy tapsot kaptak (s a pódiumon, a reflektorok fényében még feltûnõbb volt, milyen szép lett a vadonatúj, „magyaros” festésû Opel Antara), majd következhetett a kötelezõ 16 kilométer a városban. Ugyanis nem fért be minden érdeklõdõ a Vörös térre, a felüljárókon is lógtak az emberek, mind látni akarták a versenyzõket. Ráadásul Szalayékra fokozott figyelem irányult, hiszen õk közvetlenül a helyi kedvenc, Kamaz-csapat elõtt indultak.
„Látványos volt a rajtceremónia, a Vörös tér pedig még mindig gyönyörû, de ha az igazságra kíváncsi, azt mondanám, már alig várom, hogy vasárnap reggel legyen és ténylegesen elrajtolhassunk” – mondta Szalay Balázs, aki elõször áll rajthoz a Selyemút-ralin, de a 4000 kilométeres versenytáv nem lesz szokatlan számára, hiszen a Dakar-ralikon hozzászokhatott az „erõltetett menethez”.

Hozzá hasonlóan tapasztalatlan az orosz versennyel kapcsolatban a mezõny másik magyar indulója, a Kovács Miklós, Czeglédi Péter, Tóth Tamás kamionos trió, de a fiúkat nem is ez izgatja igazán, hanem hogy elég magasra tették nekik a mércét, hiszen a komplett Dakar-élmezõny ott volt a rajtnál. No de nem baj, azért vannak a kihívások, hogy megpróbáljunk nekik megfelelni.
S ez mindkét magyar ugyanígy látja.