A Szalay Balázs-Bunkoczi László-Opel Antara trió vasárnap nagyon közel állt ahhoz, hogy a Dakar rally egyik legnehezebb (ha nem a legnehezebb) szakaszán az idei legjobb részeredményét érje el.
A páros a második ellenõrzõ ponton a 19. helyen haladt át, a harmadikon a 21. pozícióban, utána azonban csak az látszott a mûholdas követõrendszeren, hogy száz kilométerrel a cél elõtt állnak. Állnak, állnak, állnak…
Senki sem tudta elképzelni, hogy mi történhetett, már mindenki nagyobb mûszaki gond miatt aggódott. Ám amikor a fiúk késõ este elérték a tábort, kiderült, hogy nem mûszaki hiba történt, hanem malõr: száguldás közben kinyílt az Opel Antara csomagtartója, és kiestek belõle a pótkerekek. A páros azonban ezt nem vette észre.
Szalay azt mondja, hallotta, hogy az autó hátuljánál zörög valami, meg is kérte Bunkoczit, nézze meg mi az, õ pedig csak azt látta, hogy lazán záródik a hátsó ajtó, úgyhogy becsapta. Eszébe sem jutott, hogy belenézzen a versenygép hátuljába.
Így történt, hogy amikor Szalayék 100 kilométerrel a szakasz vége elõtt bal hátsó defektet kaptak, nem volt mit feltenni a lyukas abroncs helyére. Egy óra negyven percet ácsorogtak a pálya szélén (idegõrlõ egy óra negyven perc volt), mire megérkezett a csapat versenykamionja, és adott nekik pótkereket.
Így az összetettben is jócskán visszaestek (a szakaszon a 48. pozícióban értek célba), és természetesen ez azt is jelentette, hogy sötétben kellett teljesíteni a szakasz hátralévõ száz kilométerét.

A fentiekbõl kikövetkeztethetõ, hogy a Szalay Dakar Team kamionos egységének viszont nagyon jól ment: Darázsi Zsolt, Szalai Norbert és Laklóth Aladár a nagyon jónak számító 20. helyen vitte célba az MAN-t és az összetettben továbbra is tartja a 18. helyét. Túlzás lenne azt állítani, hogy a fiúknak tetszett a szakasz: Darázsi egyenesen autógyilkosnak nevezte, és azt mondta, végig arra figyelt, hogy csak a kamionnak nehogy valami baja legyen…

És akkor a hétfõi napról, hiszen már arról is vannak híreink: Szalayék a második ellenõrzõ pontig két helyet jöttek elõre az összetettben (a 46. helyen haladtak át a csekkponton) és igyekeznek a tábor felé. Csakúgy, mint a versenykamion.

A MOL által támogatott motorosok közül hárman már célba értek a hétfõi szakaszon.
Jaroslav Katrinak remek formában van, egyáltalán nem tûnik fáradtnak, és ezt igazolja, hogy a hétfõi szakaszon is közel tudott maradni a top tízhez: a 11. helye kiemelkedõ, és ez egyben azt is jelenti, hogy mivel neki is törölték a szünnapon adott kétórás büntetését (ugyanaz volt a gond, mint Kátainál, hogy nem mûködött megfelelõen a GPS-e és nem érzékelte, amikor Katrinak érintette a megadott pontot), az összetettben már a tizedik helyen áll.
S miközben a nagymenõk sorra adják fel a versenyt különbözõ technikai gondok és esések miatt, addig az õ motorjával számottevõ probléma nincs, igaz, a szünnapon szinte teljesen újjáépítették.

Kátai Péter a 22. pozícióban ért célba ezen a napon, pedig tönkrement a kuplungja, a végén már alig várta, hogy beérjen a célba, imádkozott, hogy kibírja a hibás alkatrész. Sikerült, ám a GPS megint borsot tört az orra alá, megint nem jelezte, hogy érintett két pontot. Lassan már mindennapos rutinná válik számára, hogy esténként randevúzik a zsûrivel, és kéri, ne büntessék meg, mert nem õ a hibás, hanem a mûholdas navigációs rendszer…

Dési Jánossal hetven kilométerrel a cél elõtt még minden rendben volt (azt leszámítva, hogy egy nagyon fárasztónak ítélte meg az elmúlt két napot), de pár perce kaptuk a hírt, hogy valami eltört a motorjában és fel kellett adnia a versenyt.