„Amikor megéreztük az autót, és jól mentünk, akkor kimondottan élveztük a Dakart, mert elõzgettünk, mert erõsnek éreztük magunkat. Aztán voltak napok, amelyeket csak próbáltunk túlélni. A legrosszabb az volt, amikor technikai gondunk akadt és magunkra maradtunk vele. Volt, hogy azt gondoltuk: itt a vége, aztán mégis valahogy folytattuk és ez plusz erõt adott” – mondta Cenkov. 

A bolgár pilóta azt is elmondta, számára a Dakar második napja volt a legnehezebb, amikor beleestek egy nagy gödörbe, és bár csak tíz méteren múlt, de nem tudtak kikecmeregni belõle. Végül egy kamion segített nekik, de addigra már rájuk esteledett, s a sötétben kellett teljesíteni a szakasz második felét. Összetalálkoztak másik három autóval, s õk haladtak az élen, a többiek mögöttük – így konvojban elérték a célt. 

„A táborba érve mindenki ölelgetett, hogy megmentettem õket, nekem pedig jól esett, hogy még szorult helyzetünkben is segíteni tudtunk másokon. Furcsa volt egyébként, hogy míg a kisebb viadalokon mindenki mindenkinek segít, addig a Dakaron mindenki a saját versenyét vívja, s kevésbé törõdik a többiekkel. Ha láttam, hogy valaki bajban van, én mindig segítettem, s én is nagyon sokat köszönhetek Darázsi Zsoltinak. Ha õ nem húz ki az útra Copiapóban, akkor nem tudtam volna befejezni a viadalt” – mondta Cenkov, akit nem érdekelt igazán az eredmény, egyszerûen csak célba akart érni. És ez sikerült. 

Azt azonban belátta, hogy bár annak idején ez a viadalt az amatõröknek találták ki, ma már az amatõröknek nemigen van itt helyük. Jó csapat kell, szervezett szervizháttér, mert csak akkor tudja az ember kihozni magából a maximumot. 

„Összességében elégedett vagyok. Volt sok jó napunk és persze voltak rossz napjaink is. Túléltük, hogy összetört az autónk és segítettünk másodiknak, szóval a Dakar-érzés átjárt bennünket. Ennek ellenére a célban elhatároztam: ez az utolsó Dakarom. Egyrészt azért, mert drága, másrészt mert nem csupán egy hónapot vesz el a családtól, a munkától, hanem egy egész évet, hiszen amikor vége van, készülsz a következõre. Nagyon örülök, hogy célba értem, de azt hiszem, itt a vége…” – mondta Cenkov. 

Némi rutinnal a hátunk mögött csak annyit teszünk hozzá: volt már, aki ezt mondta a célban, aztán amikor megnyílt a nevezés, az elsõk között adta le a jelentkezését.